Drága Asszonytársak, Ti, Az Ünnepektől Már Most Kisebb Infarktust Lábon Kihordó, Családi Tűzhely Őrzők!
Attól tartok, beléptünk a karácsonyi finisbe. (Van aki adventnek hívja.) Igaz, hogy gyakorlatilag már az augusztus végi last minute nyaralásról hazatérve is felfedezhettük az integető mikulásokat a kirakatokban, de azt hiszem, eddig még elviselhető volt a nyomás. Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy idén sem tudjuk elkerülni a hetekig húzódó ötletelést arról, hogy mit is adhatnánk az évente egyszer látott unokatestvérnek, akiről csak annyit tudunk, hogy szakállas, tehát a borotvahab kiesett. Már morfondírozhatunk azon, mi is kerüljün az ünnepi asztalra, bár én eddig minden 20-a körül beláttam, hogy még mindig nem tudok avokádós ráksalátát készíteni, úgyhogy marad a töltött káposzta. Hatalmas önismerettel és 5-6 év tapasztalataiból okulva arra is fényt derítettem, hogy az én bejglim nem túl szép. Viszont nem is túl finom. Így ezt a lépést is megkönnyítem: simán megveszem a mákos rudat. (Bár ez utóbbinál vigyázni kell, mert ha valamire mákos rúd van ráírva, az még csak véletlenül sem isteni bejgli, inkább csak egy mákot nyomokban tartalmazó tészta.)
Szóval, most már tényleg nyomaszthatjuk magunkat az ünnepi hangulattal. Kezdő háziasszonyok azonban sok-sok évnyi stresszt megspórolhatnak, ha követik az alábbi rövid útmutatót.
- Ne agonizálj a Mikulás csomagokon!
Azt nyilvánvaló, hogy a dec. 6-i Mikulás csokikat, csomagokat még csak véletlenül sem érdemes november 10-én beszerezni, mert ha a gyerek nem is fedezi fel a mosópor mögött, egy-egy elkeseredett este mi magunk is Télapó-zabálásra adhatjuk a fejünket. Vagyis nyugodtan várd ki a dec. 6-i reggelt, amikor a friss kifli mellé a boltban beszerezheted a megfelelő formájú csokoládét. (Ha még élelmesebb vagy, elhinted otthon, hogy nálatok csak este vagy netán 7-én jön a Mikulás, és vagy újra átadod a naiv gyermeknek az oviban vagy iskolában kapott tejbevonókat vagy leértékelve veszed meg a még mindig ropogós Télapót.)
- Nézz körül: a lakás úgy jó, ahogy van!
Bevallom, az IKEA katalógust látva ilyentájt engem is elfog a harctéri ideg: hogyan tudnám a lakás minden helyiségét karácsonyra hangolni. Volt, amikor beszereztem minden csodaszép kelléket a kézműveskedéshez, majd rövid úton rájöttem, hogy még mindig kétbalkezes vagyok az ilyesmihez. Így aztán évek óta körbetekerem a fűtéscsövet tűzpiros girlandokkal és tá-rá-rá-rá! Kész is a karácsonyi hangulat! Az ablakokon úgysem fog látszani a gyertyagyújtáskor, hogy nyáron pucoltam őket utoljára, takarítani meg úgyis felesleges a vendégjárás előtt.
- Hidd el, a legjobb ajándék felesleges!
Amikor ajándékon töröd a fejed, sok csalódott pillantást megelőzhetsz, ha csakis felesleges holmikban gondolkodsz. A gyerek sokkal jobban fog örülni egy cukorka-markolónak (van ilyen, én tavaly hatalmas sikert arattam vele), mint egy márkás pulóvernek. A szülők sem biztos, hogy elájulnak egy új, lábbal nyitható fedeles szemetestől, és most minden férfi tudtára adom, hogy a 40-es nőknek romantikusabb vágyaik is vannak, mint egy zöldségpároló szett. Minél feleslegesebb az ajándék, annál jobb!
- Ne gondold, hogy karácsonykor kell lepipálnod Jamie Olivert!
Tudom, hogy minden nő szeretné igazán mesésen megszervezni a karácsony estét - szép ruhával, nyolcméteres fával, és olyan ünnepi étkekkel, amelyek legalább 27-ig kitartanak. Én például kizárólag ilyenkor sütöm meg azt a diógrillázs tortát, amely annyira pepecselős, hogy gyakorlatilag Márton napkor kezdem el készíteni... emiatt persze, mint korábban céloztam rá, a bejglivel már nem is próbálkozom. És az idők során arra is rájöttem, hogy az egyéb újításaim is fölöslegesek. A legjobb, amit tehetünk, ha delegáljuk a feladatokat: a nagypapának addig kell duruzsolni, hogy az ő halászleve utolérhetetlen, amíg büszkén átveszi az elkészítést. A krumplisaláta a sógornő által készítve a legfinomabb, a változatos aprósüteményeket úgyis csak a szomszéd néni tudja megsütögetni, és így tovább. A rántott ponty pedig igazán egyszerű: az uram már évtizedek óta tudja, hogy a nyers halhoz nem nyúlok...
