Drága Felebarátaim!
Nemrégiben újabb létkérdés rengette meg a nagy magyar közvéleményt: a gyermekmentes szállodák megjelenése, sőt, elszaporodása (fúj!). Eme rendkívül jelentős topikhoz mindenki hozzászólt, így például a gyermekes szülők, a gyermekes-ám-a-gyermektől-időnként-szívesen-megszabaduló-szülők, a gyerektelenek, akik eleve utálják a gyerekeket, és azok, akik nemrég döbbentek rá, hogy a következő tíz évben nincs esélyük gyerek nélkül nyaralni.
Erősen csodálkoztam azokon a véleményeken, amelyek kikérték maguknak ezt a diszkriminációt, hiszen egyrészt valószínűleg nem akkor derül ki Kovácséknak, hogy gyermekmentes szállodába érkeztek, amikor öt gyermekük társaságban begurítják a nyolc bőröndöt a recepcióra, ahol hatalmas piktogramon gyerekformájú lények vannak pirossal áthúzva. Másrészt úgy emlékszem, egyetlen szingli sem reklamált, amikor megjelentek a gyermek-, család-, sőt bababarát hotelek. Szerintem erről ennyit: ahogyan nem kötelező családbarátba menni, úgy senkit nem kényszerítenek gyerekmentesbe sem.
Ráadásul magam úgy tapasztaltam, nem csak a gyerekek tudják megkeseríteni a szállodai pihenést (bár tagadhatatlan, hogy az étteremben kismotorozó, rántott húst hajigáló óvodást nehéz figyelmen kívül hagyni). Ugyanakkor számos olyan felnőtt is akad, aki miatt legszívesebben azonnal kicsekkolnánk. Íme, a leggyakoribb típusok:
A kihasználós
Mondják: tipikus magyar tulajdonság, hogy úgy érezzük, ha már befizettük magunkat az ól-inkluzívra, mindenhez jogunk van. A napi tizenötszöri étkezéshez ugyanúgy, mint a medence hátmasszírozójának kisajátításához. Ez az a vendégtípus, aki az étterem nyitása előtt fél órával térdelőrajtban várakozik az ajtó előtt, majd elsőként rohamozza meg a pultot és merőkanállal halmozza a lekvárt a rántottára - ki tudja, marad-e a következő körre valami. Ami engem személy szerint legjobban idegesít, hogy soha nem tudja bekebelezni a csillényi mennyiséget, így tonnányi maradékot hagy az asztalán. A világ fele meg éhezik!
Ő az, aki lazán betelepszik a gyerekpancsolóba, közvetlenül a "Kizárólag 10 éven aluli gyerekeknek!" felirat alá, és úgy véli, hogy a vizes és már kávéfoltos szállodai fürdőköpeny tökéletesen megfelel az ebédlőben is.
A kipróbálós
Számos vendég úgy érzi a szállodában, hogy ha már itt van, ki kell próbálnia mindent, amit a hotel kínál. Nem csak a gyerekeket lökdösi arrébb a tökfaragásról, de kiveszi az íjat az íjászoktató kezéből, és már reggel elhelyez egy szállodai törölközőt a bowling-pálya szélén, amelyre hivatkozva este majd a várakozók elé állva boríthat fel két-három bábut.
Magam voltam tanúja annak a jelenetnek, amikor egy hatvanas, ám a lehetőségektől megmámorosodott nagyi a hatalmas villásreggeli után úgy gondolta: eljött a pillanat, amikor életében először belevág a fitneszgépek tesztelésébe. Esküszöm, nem telt bele fél óra és szirénázó mentő érkezett a néniért, aki valószínűleg nem vette észre, hogy a futógépen sétálni is lehet...
Az egyszer-élünk mentalitású
Lehet, hogy csak bennem kelt furcsa érzést, de az biztos, hogy én kellemetlenül érzem magam olyan vendégek társaságában, akikről látszik, hogy személyi kölcsönt vettek fel egy wellness-hétvégére, de most aztán belecsapnak a lecsóba. Látványosan igyekeznek jelezni, hogy a pénz nem számít: becsekkolás után azonnal koktélozni kezdenek, a gyerekeknek azonnal beszereznek egy-egy lila és rózsaszín, "I love Hajdúszoboszló" pólót és a svédasztalos vacsora után esznek még valamit a bárban.
Ez a típus valójában csak a gondolat miatt zavar, hiszen lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogyan fél év múlva a fizuból fogcsikorgatva számolgatják le az 56 %-os THM-mel vesztegetett törlesztőrészletet... (Itt jegyzem meg: nem az egisztenciális helyzet a zavaró, hanem a takarón való túlnyújtózkodás, amelyről a válság évei alatt már láttuk, hová vezet!)
A barátkozós
Ez a típus nem bírja a magányt. Mondjuk, erre nem is lenne sok esélye, hiszen népes családdal érkezik, de úgy érzi: a szálloda kifejezetten alkalmas a szociális életének fellendítésére. Ő az, aki a tíz üres nyugágy ellenére melléd telepszik, és fittyet hányva arra, hogy olvasol, azonnal elkezdi mesélni, milyen hosszú volt az út Nyíregyházáról. Az étteremben átkiabál a szomszéd asztaltól, hogy emlékszel-e rá, ő az, aki melletted ült a wellness-ben és Nyíregyházáról érkezett. Másnap már öreg cimborák vagytok, így megkérdezi, nem mentek-e el együtt családostól a várjátékokra és a vacsoránál neked is hoz desszertet. Harmadnap végig bujkálsz, de kideríti a szobaszámodat és bekopog, hogy nincs-e kedved sakkozni. Búcsúzáskor megropogtat, elkéri a telefonszámod, és hihetetlenkedve fogadja, ha bevallod, hogy nincs telefonod...
Tényleg a gyerekek a legidegesítőbbek???
