Drágáim!
Most megjátszhatnám, hogy nem AZ ELSŐ c. pályázatra írogatom ezt a bejegyzést, de arra gondoltam, nem leszek olyan képmutató, aki megpróbál úgy tenni, mintha véletlenül jutott volna eszébe ez a szebbnél szebb gondolat.
Tehát elkezdtem azon gondolkodni, mit is jelent nekem AZ ELSŐ és miért olyan becses is ez a bizonyos elsőség. És tudjátok, mire jutottam? Hogy néhány kézenfekvő kivételtől eltekintve (mint például az első szerelem a homokozó partján, az első viszonzott szerelem a homokozó partján, az első mindent elsöprő szerelem az iskola első napján, vagy az első lassúzás nyolcadikban a szerelmemmel, aki nem is tudott róla, hogy a szerelmem), szóval néhány nyilvánvalóan ütős elsőségtől eltekintve szerintem a második jobb, mint az első.
Az első ugyanis többnyire bátortalan, esetleg béna, mesterkélt és nem olyan, mint vártad. Ehhez képest a második már sokkal felszabadultabb, profibb, és igazán trendi. Gondoljunk csak a nyolcvanas évek közepén csináltatott dauerre! Az első után még úgy néztünk ki, mint a nyári záporból esernyő nélkül hazatérő Balázs Pali, de másodjára már azért sokkal jobban hoztuk az eredetileg is megcélzott Kylie Minogue-os formát.
Számos ilyen példát érdemes még végiggondolni!
- Az első palacsinta tapasztalataim szerint általában túl olajos, a körvonala pedig kb. a norvég fjordokat idézi. Vagy azonnal elszakad. A második már csak az egyik oldalán ég oda.
- Az első álláspályázatra készülő önéletrajzba még beleírunk mindent, ami fényezhet minket, a gimnáziumi rajzversenytől kezdve a Harvardon szerzett diplomáig. A másodiknál többnyire rájövünk, hogy az asszisztensi álláshoz nem érdemes feltüntetni a doktori címet.
- A férjünkkel töltött első közös vasárnapon még képesek vagyunk 20 perccel korábban felkelni, hogy betehessük a kontaktlencsénket és diszkrét sminkben vihessük ágyba a reggelit. A második év után már kikérjük magunknak, ha reggel hatkor nem hagy aludni az állandó ölelgetésével.
- Az első gyereknél még fontosnak tartjuk a tudományos megközelítést és képesek vagyunk a hajnali négy órás szoptatásnál is villanyt kapcsolni, hogy megmérhessük, mennyit fogyasztott az egyébként makkegészséges kisded. A második gyereknél már csak félálomban lebbentjük fel a hálóinget és a mell before-after állagából következtetünk a fogyasztás mennyiségére.
- Ugyanígy azt gondoljuk az elsőszülött esetében, hogy csak a kitűnő tanuló viheti valamire, és amikor rájövünk, hogy a hatodikos matekot először magunknak kellene megérteni, levadászunk egy magántanárt, aki bepréselődik a zene- és a nyelvóra közé. A második gyereket még tizenhét éves korában is kicsapjuk a gyepre, hiszen Vekerdy is megmondta, hogy legjobban a szabad levegőn történő mozgás fejleszt.
- A sokat dicsőített első gondolat sem feltétlenül jobb a másodiknál. Sőt. Egy bizonyos kor után már kifejezetten el is hessegetjük az első gondolatot, és nem olvasunk be a főnökünknek a lekezelő hangnem miatt. Inkább bölcsen megvárjuk a második gondolatot, amely szinte mindig ugyanúgy hangzik: természetesen, Főnök!
- Az első elutasításba bele szoktunk kicsit halni, legyen szó munkáról, szerelemről, barátságról vagy a fiókban rejtegetett verseinkről. A másodiknál már dörzsöltebbek vagyunk, és birtokunkban van Woody Allen nagy igazsága: nem is szeretnénk olyan klub tagjai lenni, amelyik minket is hajlandó lenne felvenni...
