Drága Barátnőim!
Ezennel felszólítalak benneket, hogy ne hagyjátok magatokat meghülyíteni! Ne higgyétek el, hogy a képen látható mackó-szett szép. Még akkor se, ha a legnevesebb divatmagazinokban látjátok, esetleg a leghíresebb divatfotós által fémjelezve. (Nem tudom, ki fotózta, csupán abból gondolom, hogy híres, hogy ha én fényképeztem volna, még a családi albumba se kerülhetne bele.)
A képen látható modell ugyanis Stella McCartney kollekciójából való és cirka 1.640 Eurót kóstál. Kb. 485.000 Forintot!!! Ez az elszabott, 20 centivel a talp alá érő, korai Adidast idéző melegítő. Ezen a fotón, amelyen szegény két hete éhező modellt beállították a művelődési ház sarkába és megmondták neki, hogy igenis a 42-es méretű dzsörzé mackót kell viselnie, és eszébe se jusson push-up melltartót felvenni vagy kihúzni magát, különben nem kap gázsit.
Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a divattervezés és a divatfotózás nem feltétlenül az átlagember ízlését célozza (egyébként miért is nem?), de szent meggyőződésem, hogy a ruha célja (azon túl, hogy ne legyünk meztelenek) az, hogy jól nézzünk ki benne. Kiemeljük az előnyös oldalunkat. Netán tetsszünk a férfiaknak. Bár, ha azt feltételezzük, hogy nőként inkább a nők előtt akarunk tetszelegni, nos, akkor sem értem ezt a mackót...
A lényeg, Barátnőim, hogy szerintem ez a viselet egyetlen dologról szól: arról, hogy a világ tudtára adja a viselője, hogy van közel félmillió forintja egy melegítőre, amin egy híres név fityeg. A fotós részéről pedig arról, hogy "megmutassa a hülyéknek, milyen szép a király új ruhája".
Kérlek benneteket, gondoljuk ezt tovább egy kicsit!
Nem lehet, hogy azért tart ott a világ, ahol tart, mert vannak emberek, akik ezt beveszik és bármit megtennének, csak hogy ők is ehhez a klubhoz tartozhassanak? Akiknek az a cél szentesíti az eszközt, hogy igenis ilyen tornaruhában járathassák az asszonyt? Nem lehet, hogy azért hajlandóak még egy kicsit trükközni az adóval, még egy kicsit panaszkodni az alkalmazottak magas béreiről, mert félnek, hogy lemaradnak erről a tréningruháról?
Nem lehet, hogy azért nem elég nekik az isten pénze sem, mert félmillióból csupán egyetlen ilyen csodára telne? Miközben a szomszéd ilyenben szalad le a postaládához? (A McCartney melegítő természetesen behelyettesíthető yachttal, magánrepülővel, még egy kastéllyal, bármilyen luxusholmival.)
Nem tudom, lehet, hogy nincs ilyen konkrét összefüggés. Mindenesetre én csak annyit kérek tőletek, drága, nyitott szemű Barátnőim, hogy mondjatok nemet a rettentő tréningruhára, ne higgyétek el, hogy a mosolytalan, lefittyedő vállú nő a szép, és eszetekbe se jusson bevenni, hogy ezt birtokolni maga a boldogság!
Ennyit tudunk mi tenni azért, hogy egy jobb világban élhessünk. Nem kérünk nejlonszatyrot a boltban, szelektíven gyűjtjük a hulladékot és elvből nem veszünk félmillióért ronda melegítőt!
