Kedves Szülőtársak!
Akinek semmit sem jelent a szeptember 1.-i dátum, az ne is olvassa tovább e sorokat. Akinek csak annyi villan be, amennyit a pszichológus díványán már sikerült kielemezni a hajdanvolt sérelmekről és félelmekről, az pillantson bele a bejegyzésbe, aki viszont a további hétköznapokra már előre becsomagolta a téliszalámis szendvicseket a gyerekei uzsonnás dobozába - nos, drága szülőtársaim, nektek szól ez a kis összefoglaló.
Ma reggel valamennyien izgatottan keltünk fel fél hétkor (én azon szerencsések közé tartozom, akik már hatkor talpon lehettek, lévén a kisebbik gyermekem évnyitó-előkészítőnek lett kinevezve, ergo hétre kellett a suliban lennie), és remegő kézzel vasalgattunk még több ráncot a rakott szoknyába és a fehér ingbe. Érzőbb szívű szülők - mint én is - becsomagolták a váltóruhát a gyermekeiknek, hiszen meglehetősen komoly izzadtságpatakokat eredményezett volna, ha egész nap hosszú nadrágban és lakkcipőben kell feszítenie a gyereknek. Felmálháztuk a kiskorúakra a tornazsákot, a technika- és rajzdobozt, valamint a tisztasági csomagot és bizakodva tekintettünk a jövőbe. Minden gondosan előkészítve, minden rendben lesz!
Egészen reggel 9-ig kitartott ez a meggyőződés, amíg elsőszülöttünk nem telefonált, hogy mivel nem írtunk az első napra kikérőt, így délután négyig kénytelen az iskolában múlatni az időt tétlenül, tehát azonnal tegyünk valamit. Így már az első nap átszervezhettük az életünket, hogy a menzás ebédet kihagyva, délben hazakísérhessük a kíséret ellen kézzel-lábbal tiltakozó felső tagozatos nebulókat.
A mai napon nincs is más hátra, csak kitölteni az adatlapokat, a tájékoztatót, bejegyezni a szülői értekezletek időpontját, kitalálni, mikor legyenek a különórák és megírni azt a nyavalyás kikérőt. Piha!
Ugyanakkor tapasztalt szülőként átadom nektek tudásom legjavát, amely talán megspórolhatja nektek azokat a fölösleges köröket az iskolakezdés kapcsán, amelyeket én évekig futottam. Íme, 5 tipp arról, mit ne tegyetek az első iskolai héten:
1. Ne most vegyetek új ünneplős cipőt!
A következő időpont, amikor szükség lehet rá, az október 23., és addig még akár 2-3 számot is nőhet a gyerek lába. Ha végképp nem lehet megúszni, egy kis étolaj a cipő kérgére és fel fog az csusszanni! Végső esetben szóba jöhet a cipő orrának kivágása. Nem mondom, fiúknál kicsit kínosabb, de ha elég nagy méretű ünneplő nadrágot sikerült beszereznünk, a földig lógó nadrágszár eltakarhatja a lyukat.
2. Ne vegyetek új füzeteket a gyerek siránkozása ellenére sem!
Mindig kiderül, hogy kevesebbel is meg lehet úszni. Az olvasónapló elfér a tavalyiba, hiszen a Kincskereső kisködmön csak másfél oldal lett. Ráadásul nem is biztos, hogy idén is lesz hon- és népismeret! Az erkölcstan pedig bátran összevonható a technikával.
3. Ne higgyétek el, hogy az ötödik bében már mindenki sminkeli magát!
Leányaink ebben az időszakban hajlamosak bedőlni a suli menő csajai közt dívó megjelenésnek. Kis időbe telik, de megéri meggyőzni a sajátjainkat arról, hogy Dzsenifer műszempilláját úgyis le fogja szedetni az igazgatónő és Szandi pink rúzsa sem fog kitartani a második hétig. Ráadásul hiába hord a hatodikos Szintia nyolccentis magassarkút, attól ő még nem tetszik jobban a fiúknak. Ha más nem segít, dobjuk be, hogy hétvégén beszerezzük az annyira áhított minyonos pólót. Még mindig jobb, mint a melltartóvillantós csipketop.
4. Ne dőljetek be a menzakoszt ehetetlenségéről szóló kirohanásoknak!
Akinek kicsit is kedves az élete, és nem tud olyan gyorsan egészséges és finom fogásokat az asztalra varázsolni, mint Jamie Oliver, egyszerűen engedje el a füle mellett a gyermek menzakosztot fikázó megjegyzéseit. Egye azt, amit kap! Ráadásul mint megtudtuk a híradásokból, a menza idén még egészségesebb lesz: vagyis nem tesznek az asztalra sótartót és elbúcsúzhatunk a piskótakockától. Reméljük, a tésztaleves és a meggyszószos darált hús azért meg étlapon marad.
5. Könyörgöm, holnap már ne posztoljatok több "elkezdődött az iskola" típusú képet a gyerekekről, nagyon sokáig tart visszagörgetni és mindet lájkolni! (Bármennyire is cukik mások gyerekei.)
