Drága Negyvenes Barátnéim!
Valljuk be, elérkeztünk abba a korba, amikor nagyjából rálátunk elmúlt évtizedeink tévelygéseire, kisiklásaira és teljes zsákutcáira. Ez az a kor, amikor már jól ismerjük magunkat, amikor többé-kevésbé már rendben van az arcunk. Csak éppen közben a testünk kezd atomjaira hullani. De javaslom, ne rágódjunk ezen, hiszen ismerjük az örök fiatalság titkait:
- élj tudatosan,
- egyél lassan,
- és hazudj a korodról! (Egy nő kora mindig attól függ, ki kérdezi.)
Negyven-akárhány évesen már bevallhatjuk, hogy voltak dolgok az életünkben, amelyeket jobb lett volna kihagyni. Olyasmik, amelyek húszévesen marha jó ötletnek tűntek, ma viszont már hálát adunk az égnek, hogy akkortájt nem volt még Facebook, amely azóta is tárolná az akkor készült fotóinkat. Mire gondolok? Íme, néhány példa:
1. Tetkó
Tizennyolc évesen iszonyú menő volt a derekunkra tetováltatni azt a pillangót. Javaslom, kezdjünk szorgalmasan imádkozni, hogy újabb húsz év múlva ne tűnjön egy hasadékban kuporgó egerészölyvnek!
2. Lehetetlen-szőke haj
Kit érdekelt húsz évvel ezelőtt, hogy természetes fekete (illetve mélyfeketére festett) szemöldökünk felett meghökkentően hat a szőkének az az árnyalata, amely a szalmasárgából és a lilából keveredett ki valahogy? Úgy gondolhattuk, hogy ha Madonnának bevált Ámerikában, nehogy már az ózdi strandon ne legyen menő! Az a lenőtt sötét sáv pedig olyasmi lehetett akkortájt, mi manapság az ombre hajfestés.
3. Beton erősségű dauer
Én a magam részéről egy bivaly dauer kedvéért még a fejbőröm másodfokú égési sérülését is hajlandó voltam elviselni, de nagyon megérte. Kedvenc fotóim egyike az a gimnazista portré, amelyen a rackajuhokat megszégyenítő bongyor rövid hajam alul a nyakamnál nyílegyenesen meredezik, mert nem volt olyan kicsi csavaró, amelyre azt a részt rá lehetett volna tekerni. A dauer akkori, vegyi támadásnak minősülő aktusát ráadásul addig ismételtem, amíg két év csúszással rá nem döbbentem, hogy kiment a divatból.
4. Színváltós rúzs, színes kontaktlencsével
Remélem, nem csak én voltam olyan zsírkirály 20-25 évvel ezelőtt, hogy megélhettem a színváltós rúzsok csodáját. Nekem speciel egy alapvetően zöld színű darabom volt, ami az én ajkaimon rikító rózsaszínné, a barátnőmén padlizsánlilára változott. Bár magát a színt utáltam, de a varázslat magával ragadott. Az újdonságok szerelmeseként még egy türkizkék konkaktlencse beszerzésén is gondolkoztam, de szerencsére ennek gátat szabtak az anyagi korlátok. (Már akkor is csak a gazdagoknak lehetett türkizkék szeme...)
5. Push-up melltartó házilag
Bármilyen hihetetlen, a kilencvenes években még nem volt ennyire elterjedt a melltartóba eleve beépített mellnövelő betét. Az égető kérdés orvoslása tehát csakis amatőr megoldásokkal volt lehetséges, mint az összehajtogatott zokni, illetve menőbbeknél a külön kapható, félhold alakú műselyem betét. Ez persze idővel elcsusszanhatott a rendeltetési helyéről, aminek következtében a 85 D kosár 90 A-vá válhatott...
De hála istennek, mindezen már túl vagyunk! Pá-pá, égő külső és megalázó fotók! És tudjátok, mi a legjobb a középkorban? Ilyentájt szoktunk rájönni arra, mik is akarunk lenni valójában: fiatalabbak!
