Kedveskéim!
Nemrégiben megrázó élményben volt részem: kiderült ugyanis, hogy mégsem kell életem végéig gyógyszereznem magam.
Úgy történt, hogy közel 12 éves allergiám mintegy két éve súlyosabb méreteket öltött a parlagfű időszakban, így felkerestem egy állami rendelés különösen ajánlott tüdőgyógyászát. A jó doktor megállapította, hogy allergiám immár asztmába fordult és felírt egy állandóan szedendő gyógyszert asztmára, egy parlagfű időszakban lenyelendő gyógyszert allergiára és egy sürgősségi szteroidot, ha fulladnék.
Őszinte leszek: az allergia gyógyszert szedtem, mert valóban elég kellemetlen, ha az ember keze álladóan az orrában és a szemében matat (pedig nem is keres semmit, csak a viszketésre reagál). Az asztma gyógyszert a heti hét helyett kettőször vettem be, mert úgy éreztem, a rendszeres mozgással és az egészségtudatossággal ki tudom váltani a be nem vett ötöt, a szteroidot pedig akkor használtam, ha nehezebben vettem a levegőt - havonta kb. egyszer-kétszer.
Ehhez képest egy újabb viziten az orvos közölte, hogy bár jó a friss légzésfunkcióm és láthatóan jól is vagyok, meg hát ugye hetente legalább háromszor futok is - azért kezdjem el mindennap használni a szteroidot. (Én még azt sem vallottam be, hogy az asztma gyógyszert is elharmadoltam.) Majd közölte, hogy megadja a számomat a gyógyszergyártónak, biztos érdeklődnek majd, hogy vált be a szer, esetleg ajánlanak mást is...
Ekkor úgy éreztem, menekülnöm kell a gyógyszeripar által megmételyezett doktor bácsitól és egy raklapnyi recepttel a hónom alatt sietve távoztam.
Mindezek tükrében gondolkoztam el azon, vajon tényleg annyira kényelmesek lennénk, hogy önként és dalolva sétálunk be a gyógyszercégek mézeskalács házikóiba? Tényleg bogyóktól várjuk, hogy megoldja az életünket, meg a sokszor magunk gyártotta betegségeinket? Attól tartok: igen.
Hiszen nézzünk csak végig egy reklámblokkot főműsoridőben, és a következőkkel fogunk találkozni:
- Nyugodtan zabálhatunk három adag töltött káposztát hurkával - hiszen ha utána leöblítjük egy kis emésztés-serkentővel, a világon semmi bajunk nem lesz.
- Ha lépcsőn felszaladva megfájdul a térdünk vagy a vádlinkba lőnek egy nyilat, elég csak kenegetni a fájós testrészt - kutya bajunk sem lesz.
- Amennyiben nem bírjuk a tejszínes tortát vagy a tejfölös káposztát lenyomni a már amúgyis jelentősen eltokásodott torkunkon, kapjunk be egy szert és nyugodtan ehetünk mindent, amit egyébként az életben nem tudnánk megemészteni.
- Ha rendszeresen fáj a fejünk, isten ments, hogy kivizsgáltassuk magunkat, elég egy lórugás a fájdalomcsillapítótól, ha pedig stresszesek vagyunk, hopp egy magnézium tabletta, és boldogan futhatunk tovább a mókuskerékben napi 10-12 órát.
- A legjobban az a reklám fogott meg, amely arra szólít fel, hogy tartsunk egy Ru...phen napot! Ez isteni. Arra gondoltam, hogy ezentúl néha-néha kiveszek egy pénteket magamnak, a gyerekeimet elküldöm suliba, bekészítek egy-két jó könyvet és tartok egy fergeteges gyógyszer napot. Imádnám!
Privát kis történetem vége egyébként szintén tanulságos. Elmentem ugyanis egy magánorvoshoz, ahol kerek perec közöltem, hogy mivel itt fizetek, megengedhetem magamnak az őszinteséget: nem szeretnék gyógyszert szedni!
A doktornő megértően bólogatott, majd a kivizsgálás után közölte, hogy nem is kell. Ugyanis azon túl, hogy az allergiaszezonban magam is érzem, hogy szükségem van az aktuális antihisztaminra, az asztma gyógyszer fölösleges lenne, a szteroid meg maradjon meg akkorra, amikorra való. Szükség esetére. Vagyis bármilyen csábító a lehetőség, nem fogok szteroid napot tartani!
