Drága Negyvenes Szülőtársaim!
Ha időben kezdtétek a családalapítást, valószínűleg ugyanabban a cipőben járunk: kamaszokat nevelünk. (Ha addig húztátok ezt a projektet, ameddig csak a biológiai órátok engedte, elképzelhető, hogy még csak a bölcsihez próbáltok protekciót szerezni, de elkerülhetetlenül közeleg nálatok is az idő, amikor tizenévessé serdül az egykor oly' bájos kisded.)
Nos, korábban sokan mondták és szakirodalomban is olvastam, hogy ez nehéz korszak, de be kell valljam: nagy hetykén legyintettem a figyelmeztetésekre. Ugyan már, miért lenne nehéz egy-két olyan gyerekekkel, akit annyira tudatos szülők neveltek, mint például én? Biztos voltam benne, hogy még azoknak az indulatkitöréseknek is búcsút mondhatunk, amelyek az elmúlt 10-14 évet jellemezték. És ez így is lett. Sokkal komolyabb kitörésekkel kell szembenéznünk.
Kamaszok tekintetében egyelőre csak fiús tapasztalataim vannak, és merem remélni, ez a nehezebb pálya. Ha a lányom felülmúlná mindezt, elgondolkoznék egy apácarend csábító lehetőségén.
A fiúk ugyanis - legalább saját tapasztalataim szerint - sérülékenyebbek, nehezebben viselik a változásokat és sokkal jobban függenek a kortárs csoportoktól. Ebből adódik a nehézségek többsége, amelyek nagyjából a következő problémakörök köré épülnek fel:
1. A kamasz egész biztosan másképp szeretne kinézni, mint ahogy kinéz.
Szenved, mert vékonynak látja magát, ezért szülinapjára proteinszeletet kér, mert vagány ovisként azt hiszi, két szeletke után akkorára nőnek a bicepszei, mint Arnoldnak. Három után kezdi belátni, hogy ez nem fog menni. Ekkor a hízással próbálkozik, hogy ha már izmos nem lett, legalább kövér legyen - attól még mindig tartanak. Ezért zabál. (A zabálás ebben a korban ettől függetlenül is jelen van, hiszen a kamasz képes a desszert után öt perccel elölről kezdeni az ebédet.)
Idővel arra is rájön, hogy nem elég magas, bár azt nem látja be, hogyan segítene ezen, ha történetesen kihúzná magát és nem képezne a lapockáiból termetes púpot.
Ezen kívül már csak az zavarja, hogy még nem elég szőrös / dedós a haja / vékonyak a lábai / anyajegyek vannak az arcán.
Viszonylag könnyű elképzelni, milyen klassz együtt élni olyasvalakivel, aki ennyire elégedetetlen magával és meggyőződése, hogy mindenki őt figyeli. Holott ezt csak ő maga teszi esténként 30-40 percen keresztül a fürdőszobában. Számonkérésre viszont szitkozódva ordít.
2. A kamaszt sok minden érdekli. Csak egy dolog nem: amit az iskola tanítani szeretne.
Szerencsés esetben a kamasz életében van valami, amire ráteszi az életét: zene, számítógép, sport. Kevésbé szerencsés, ha csak olyasmi van, amivel elüti azt a napi 2-4 órát, amit zárt ajtók mögött tölt az szobájában a mobiljával. Legszerencsétlenebb esetben elképzelésünk sincs, hogy mi a fene érdekelheti ezt a gyereket.
Attól tartok azonban, néhány dolog biztos nem érdekli a legtöbb kamaszt: a foszfor és vegyületeinek kémiai reakciói és a Molotov-Ribbentrop paktum záradéka. Meg a német bányavárosok ipari fejlődése. Nos, viszont éppen ez az az időszak, amikor az iskola erre próbálja tanítani, sőt számonkérni őt, amire ő látványosan tesz. (Miközben halálra szorongja magát, hogy mi lesz, ha nem veszik fel abba a jó suliba, ahová a szülei szánják.) Ilyenkor a szülő kétségbeesetten próbálja maga elé képzelni, mi lehet majd ebből a nyegle nyomorultból és egyik kép ijesztőbb, mint a másik.
3. A kamasz egyszerre 16 szerepet játszik.
Ha a suliban kiközösítve érzi magát, otthon bosszúból a vagány és keményszívű utcakölyök szerepét ölti fel, aki annyira kemény, hogy bátran ledobja a zokniját a konyhában. Ha nem rajta, hanem vele nevettek a haverok, otthon is békülékenyebb és megengedi, hogy elmagyarázzuk neki a teljes biológia anyagot a 12.-től a 34.-ig leckéig. A teljes összeomlás szélén újra ovissá válik, akit simogatni kell, egészen addig, amíg önérzetesen el nem löki a kezedet, mondván, abba lehet hagyni a kurkászást. Ez jellemzően másnap reggelig tart, amikor teljes természetességgel elvárja, hogy kössük ki a cipőfűzőjét, amelyre előző nap 11 csomót kötött.
Mindezt pedig megfejeli azzal, hogy ha nem találod el, éppen melyik szerep van soron, szitkozódva bevágja maga után az ajtót és még kiüvölti: Jó lenne elgondolkozni rajta, milyen szülő is vagy te!
És hogy mindezzel mit lehet tenni?
A.) Keresni egy bentlakásos katonai sulit a gyereknek.
B.) Keresni a csendes szanatóriumot magunknak.
C.) Valahogy realizálni Vekerdy szavait és a gyereket elkülöníteni a kamaszkor alatt a társadalomtól, amíg ki nem forrja magát...
