Drága Barátnőim és Barátaim!
Immár valamennyien túl vagyunk a karácsonyi hagyományok jelentős részén, úgy, mint
- egész napos lihegés a tűzhely körül (csak, hogy 10 perc alatt mindenki végigfalja a teljes menüt),
- hosszas lamentálás az ömlesztve árult szaloncukrok felett, hogy miért kellett megint kókuszosat venni, ami ugyanolyan ízű, mint a marcipános, pláne, hogy Áronka csak a zseléset szereti,
- a második tepsi mákos bejgli megsütése, ami ugyanúgy atomjaira repedt, mint a diós,
- gyors kör még 24-én délelőtt a Tescoba, hogy megvegyük az 5. csomag szeletelt kenyeret, és biztos, ami biztos még egy adag bejglit (pontosabban mákos jellegű tekercset, ami ugyanannyira tér el a csomagolásán látható mákban dúskáló süteménytől, mint a Kékestető a balatonlellei strand homokvárának romjaitól),
- a nagypapi ismételt újraélesztése (akinek nem is a pontyszálka szaladt a torkára, hanem már a kenyérmorzsától fuldokolni kezdett),
- a halászléfolt reménytelen sikálása a férjünk ünneplő ingéből és annak megfogadása, hogy jövőre tényleg melegítőben fogjuk az asztalhoz ültetni.
A legfontosabb mozzanatról azonban érdemes külön is megemlékezni: vagyis az ajándékozás csodás pillanatairól. Tapasztalt asszonyok már pontosan tudják, hogy érdemes betartani az ajándékbontogatásnak és az élmény feldolgozásának pontos rituáléját, hiszen így sokkal könnyebb lesz a rettentő ajándékoktól megszabadulni.
1. Óvatosan a csomagolással!
Tilos tépni, marni, foggal szétmarcangolni a csomagolópapírt, hiszen egy kis mángorolással az még tökéletesen be fog válni jövőre is. Ráadásul a lassú bontogatás lehetőséget ad arra is, hogy ráragasszuk az arcunkra azt a vigyort, amely akkor sem tud leolvadni, amikor megpillantjuk a tusfürdő-testápoló kombót.
2. Ne bontsunk fel semmit!
A fa alatt könnyen elveszti az ember a fejét és lecsavarja annak a dezodornak a kupakját, amelyre már a 90-es években is allergiás volt és miután látványos beleszagolt, akár még hálás pillantásokat is lövell az ajándékozó nagynéni felé, holott ez szigorúan tilos. Így ugyanis sokkal nehezebb továbbadni ezt a szépséget az unokahúgunk szülinapján. Vagyis bontás, megpillantás, látványos lelkendezés, szigorúan érintetlenül elhelyezés a fa mögé.
3. Igényt kell tartani a blokkra!
Nagyon fontos szabály, hogy amennyiben háztartási gépet, ruhát vagy nem romlandó árut kapunk, amelyről tisztán látszik, hogy soha, de soha nem fogjuk használni, hordani, viselni, szeretetteljesen, de határozottan kérjük el a blokkját. Esetleg érdemes előhozakodni azzal, hogy az emlékezetes ajándékaink blokkjait egy külön emlékkönyvben gyűjtjük, és eme remek botmixer-blokknak szánjuk a borítólapot.
4. Szelektáljuk az ajándékokat!
Az ajándékokat érdemes öt csoportra bontani: használható, visszacserélendő, kidobandó, tovább ajándékozandó és elpakolandó-és-jövőre-felmutatandó. Ez utóbbi csoportba azon ajándékok tartoznak, amelynek ajándékozói – évente egyszer látott nagynénik, keresztszülők és másod unokatestvérek – minden évben számon kérik az előző adományokat. Ezeket felcímkézve be kell stószolni a pincébe és 2016. december 23-án előhalászni. Ilyenkor kerülhet ki minimalista stílusú lakásunk falára a 87-ből származó mulatt nőt ábrázoló makramé, ekkor kell felvennünk a farmer fölé a déditől kapott műselyem kimonót és bizony ekkor jön el az ideje, hogy kiskamasz fiunk lenyúzza a bőrt az orcájáról a nagyi három évvel korábban ajándékozott Gilette-jével.
Ezek után nincs más hátra a karácsonyból, csak a zokogó kislányunk vigasztalása, aki megpróbált a használati utasítás szerint sálat kötni azzal a méregdrága kötős játékkal…
