Drága Barátnéim!
Eme bejegyzés elősorban azoknak szól, akik a múlt században születtek. Kicsit pontosabban: a múlt század utolsó negyedében. Mondjuk ki: a hetvenes években.
Mi ugyanis negyvenesek vagyunk. Legalábbis a személyi igazolványunk szerint. Én mondjuk a mai napig megdöbbenek, amikor kimondom az életkorom. Sőt, esküszöm, nem direkt csinálom, de mindig csak negyven jut eszembe, az azóta eltelt másfél év valahogy kiesik...
Szóval, Hölgyeim, itt az ideje, hogy egy kicsit elmerengjünk azon: vajon mi, a negyvenes csajok idősnek vagy fiatalnak számítunk? Vegyünk tehát sorra néhány szempontot!
Mikor fiatal egy negyvenes nő?
- Amikor áttekinti a feladatait.
Ez az az életkor, amikor minden téren a maximumot várják el tőlünk. Többnyire teljes munkaidőben dolgozunk, kiskorú gyerekeket nevelünk, vezetjük a háztartást, és ha ez nem lenne elég (bár önmagában is három embernyi munkáról van szó), be-beugrik egy-egy olyan kis plusz, mint felvételire készülés (nem a szülő felvételijére gondolok, csupán arra, hogy vagy elhordod előkészítőbe a kiskorút, vagy leülsz és megpróbálod vele együtt megérteni a zöngésség szerinti részleges hasonulást...), a vidéki nagyszülővel tett temetői körutazás egy 150 km sugarú körben, vagy éppen a vezetékes internet bevezettetése egy olyan központi elhelyezkedésű lakásba, ahol a szolgáltató szerint nem éri meg kábelt fektetni...
Hát bírná ezt egy idős állampolgár?
- Amikor az álmait szeretné megvalósítani.
Amennyiben az álmunk túlmutat egy tepsi almáspite elcsipegetésén a Barátok közt alatt, nos, akkor még sok évet kell várnunk a beteljesülésig. Miről beszélek? Nekem például nagy álmom egy olyan utazás, amely során más is történhet, mint medencébe ugrálás és a megszokottnál háromszor több étel magunkba gyömöszölése. Ez az álom azonban csak kétféleképp valósulhat meg: vagy nem viszem a gyerekeket (ha-ha-ha!), vagy kivárom, amíg megérnek egy ilyen kihívásra. Szóval, kb. 10 évet. Vagyis ehhez is fiatal vagyok!
- Amikor megáll egy 18 éves, az élettől megfáradt fiatalember felett a buszon, két bevásárlószatyorral, egy-két kiskorúval és ugyanennyi iskolatáskával a hóna alatt, ám az illető fiatalember nem érzi elég idősnek ahhoz, hogy átadja a helyét.
Mikor öreg egy negyvenes nő?
- Amikor csinos ruhát szeretne vásárolni.
Tapasztalataim szerint két verzióval találkozunk ruhavásárláskor: vagy egy igazán nőies, észveszejtő ruhararabot nézünk ki a kirakatban, amelyről a próba során kiderül, hogy 38-as méretig gyártják, a hatalmas hátkivágás nem tűri meg a melltartót vagy annyira mini, hogy felpróbálva haspólónak néz ki. Ezen túl találhatunk még öregasszonyos darabokat, amelyekben leginkább úgy festünk, mintha a karácsonyi asztalterítőt tekertük volna magunk köré.
- Amikor strandra megy.
Lássuk be, a strandon/uszodában/spaban nem csak azzal kell szembesülnünk, hogy már nem áll annyira jól nekünk a hónaljig felvágott bikinialsó, mint húsz éve, de azzal is, hogy már senki nem hord ilyet. Én a magam részéről most értettem meg, miért lehet szükség az úgynevezett strandkendőkre, amelyet korábban teljesen felesleges körülményeskedésnek éreztem. Ma már a lehető legnagyobb méterűt keresem...
- Amikor bulizni próbál.
Attól tartok, egy normális ütemben öregedő negyvenes nőnek nem ugyanazt jelenti a buli, mint tizennyolc éves korában. Nekem legalábbis úgy él az emlékeimben, hogy akkortájt jobban bírtam az alkoholt, nem köhögtem szét a tüdőmet a dohányfüsttől, nem ásítoztam már este kilenckor, szinte meg sem említettük beszélgetés közben a testi nyavalyáinkat és valahogy mintha a pasik is többen lettek volna... de lehet, hogy nem tiszták az emlékeim... lehet, hogy a negyveneseket már az Alzheimer-kór is érinti???
