Drága Sorstársaim, Negyvenesek!
Nyilván sokan vannak köztetek, akik szilveszterkor a fa alatt, egyik kezükben a pezsgővel, másikban a száradásnak indult bejglivéggel megfogadták, hogy soha többé nem esznek. Legalábbis 2016-ban biztosan nem. Ugyanis le kell dobniuk 5/10/23 kilót.
Valamennyien tudjuk, hogy a fogyókúrák másnap indulnak. Az aznapok pedig azzal telnek, hogy mindent kizabálunk a hűtőből, amit azért kár lenne veszni hagyni, illetve búcsúzóul még elszaladunk a Tescoba azért az isteni marcipános szaloncukorért, amit a kúra alatt nyilván majd nélkülöznünk kell. Ráadásul karácsony után 50 százalékkal olcsóbb is.
A beszerzőkörút során pedig azzal nyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy a habcsók és a mogyorós csoki mellé még bedobunk egy ananásztablettát is a kosárba, ami másnaptól úgy fogja égetni rólunk a zsírt, hogy alig győzzük majd császárszalonnával pótolni.
A tudatosabbak persze más irányból is támadást indítanak, mert tudják, hogy a fogyókúrát mindig ki kell, hogy egészítse a mozgás. Ezért aztán hosszas tépelődés után (kocogás vagy modern technika?) aranyáron beszereznek egy csodamasinát, amelyre elég csak ráállni és egyszerűen lerázza rólunk a felesleges hurkákat.
Így aztán - mintegy 5-8 napos csúszással - elérkezik a másnap. Iszonyú büszkén kelünk, mert tudjuk, hogy elkezdődött egy új élet, amelynek csúcspontján, nagyjából két hét múlva, újra bele fogunk férni hajdani cicanacinkba. És senki sem fog ujjal mutogatni ránk.
Reggelire úgynevezett zsírolvasztó vizet fogyasztunk, amely egy kis gyömbéres, uborkás és még valamilyenes víz és egész biztosan leolvaszt rólunk kapásból 80 dekát. Eközben megvető arccal nézzük az urunk szalonnás rántottáját és a gyerekek lekváros kalácsát, mert tudjuk, hogy tévúton járnak.
A délelőtt elrepül, hiszen van nálunk goji-bogyó, amin elrágódhatunk. Az ebéd nehéz kérdés a munkahelyen, hiszen ha az íróasztal mellett ülve próbálunk egy almát 40 percig rágcsálni, kimaradunk a legfontosabb csapatépítő pletykákból. Ha meg elvonulunk a többiekkel ebédelni, csak valami komolyabb szer segítségével lehet kibírni, hogy ne ragadjunk magunkhoz egy nagyobb adag bácskai rizses húst.
Ha ezen a megpróbáltatáson túl vagyunk, már nem lesz olyan nehéz. Délután nem térünk be az aluljárós pékségbe a csokis csigáért, hiába is fújják szánt szándékkal az orrunk alá a fahéj-illatot. Hazaérve nem toljuk le a gyerekek megmaradt szalámis szendvicsét és este nem lapátolunk a vacsorára főzött krumplis tésztából. Még csak meg sem kóstoljuk. Lefekvéskor már tisztán érezhető, ahogy a szervezetünk belülről falja fel a zsírsejteket, miközben egyre nyilvánvalóbban kitapinthatóvá válik a medencecsontunk.
Reggel pedig ismét arccal a zsírolvasztó víz felé!
Na, most valljuk be, de őszintén, meddig lehet ezt kibírni? A másnapi ebédig? Három napig? Egy hétig?
Csajok, én rájöttem valamire: nem lehet lefogyni!
Vessetek meg, írjatok csúnyákat, de én azt hiszem, hogy csak egy módon érhető el a karcsúság: nem szabad meghízni. És sajnos ezt tényleg komolyan gondolom. Őszinte leszek veletek: egyetlen olyan embert sem ismerek személyesen, aki úgy fogyott le 3 kilónál többet, hogy záros határidőn belül ne hízott volna vissza. Még többet. (Persze valamennyien kinyomtattunk már a netről pompás, motiváló before-after fotókat, de ezeknek egyrészt megkérdőjelezhető a valódisága, másrészt én még a before kép után egy évvel is szeretnék látni egy before-before fotót.)
Attól tartok, hogy aki egyszer hagyta megnőni a zsírsejtjeit (ugyanis egy elmélet szerint hízáskor nem a zsírsejtek száma nő meg, csak kitágulnak a meglévők), annak azzal kell számolnia, hogy az egykor hatalmasra hízlalt sejtecskék azonnal sikoltozni kezdenek, ha megpróbáljuk káposztalevél kúrával kisebbre szorítani őket és az első óvatlanul lenyelt aranygaluska falat után újból diadalmasan fognak terpeszkedni a fenekünkön.
Szóval, attól tartok, az egyetlen járható út, ha nem hízunk meg. A gyomorgyűrűn kívül ugyanis nem ismerek olyan csodaszert, ami egy életen át karcsún tart minket. Igaz, egy gyomorgyűrűt is ki lehet játszani, ahogyan egy játszótéri anyuka tette, aki legalább 25 kilótól szeretett volna így megszabadulni. Egy tavaszi délután, a padon ülve azt mesélte, hogy bár a zöldséglevesben lévő, le nem turmixolt petrezselyemdarabtól is öklendezik, de van valami, ami hála istennek, igen simán lecsúszik a torkán. A csoki...
