Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ismét olyan témához értünk, amelyről mindenkinek van véleménye, tapasztalata és nyilván számos javaslata is. (Mindhárom kategóriában szeretettel várom a hozzászólásokat.) A fürdőszoba és a vécéhasználat van szó. Ez az a (szó szerint) sikamlós helyisége a lakásoknak, munkahelyeknek, éttermeknek, fitnesztermeknek, stb., amelyben talán a leginkább szembeötlő a két nem működése közti jelentős szakadék. És nem csak az állva-ülve antagonisztikus ellentétéről van szó. Az alábbiakban vegyük sorra a fő sarokpontokat.
Vízfogyasztás
A legtöbb nő törekszik a zöld szemlélet elterjesztésére. Legalábbis a saját lakásában. Legalábbis ami a fürdés alatti vízfogyasztást illeti. Egy-két gyertyafényes kádas fürdőtől eltekintve (hangsúlyozottan csak a meggyűrődött idegek kisimítása végett!) a nők jobbára pikk-pakk végeznek a zuhanyozással. Víz- tusfürdő/szappan - víz és kész.
Ezzel szemben a férfiak zöme hosszú percekig be sem áll a zuhany alá, amíg be állítja a vizet a kívánt hőfokra. Jelentős hányaduk érthetetlen módon azonban még a vizezés előtt - tulajdonképpen szárazon - beszappanozza/tusfürdőzi magát, majd boldog örömmel veti be magát végre a fél órája zubogó víz alá. Hosszas csapkodással, lubickolással mosakszik, majd elégedetten elzárja a csapot.
És most jön a truváj: míg a nők mögött száraz, tiszta fürdőszoba marad (hangsúlyozom: ezek általános megállapítások), addig a férfiak egy vízzel gyakorlatilag feltöltött helyiséget hagynak maguk után, amelynek kilépőszőnyegét egy ipari centrifuga sem tudná szárazra pörgetni és a páráján csak bozótvágókéssel lehet keresztülhatolni. Ja, és mindezek mellett az állán még mindig ott az ebédről maradt pörköltfolt...!
Törölközőhasználat
A nők általában ismerik a fő törölközőszabályokat: külön darab jár a testnek, külön a hajnak és a kéztörlő még csak véletlenül sem azonos a lábtörlővel. Ez a felosztás pedig családtagonként értendő.
Ehhez képest a férfiak fittyet hánynak a családi színkódoknak (valószínűleg nincsenek is tudatában, hogy a kékek az övék) és egyetlen törölközővel megszárítják előbb a nemesebb testrészeiket, majd az arcukat, mindezek után pedig ledobják a lábuk alá és miután megszárítgatták a talpukat, feltörlik vele a kilocsolt víz tizedét. És ott hagyják az inkriminált darabot a földön. Másnap ugyanezt eljátsszák - bármelyik kezük ügyébe kerülő törölközővel.
Fogmosás / fésülködés
A nők talán a fésülködésnél követik el a legnagyobb bakikat. A fésűben, kefében és a fürdőszoba padlóján, a kád szélén megbúvó hajszálaknál valóban nehéz zavaróbbat elképzelni. Különösen, ha hosszú, égővörös hajszálakról van szó a vajszínű csempén. (Itt csendesen meg kell jegyeznem, hogy rövid, seszínű hajam van. Észre sem venni, ha elhagyok egy-két szálat...) A férfiaknak jobb esetben nincs is mit fésülni.
Viszont ők a fogmosás nagymesterei. Amennyiben hagyományos fogkefével dolgoznak, egy-két kifelé söprögető mozdulattal képesek a tükör teljes felületét apró fehér fogkrémdarabkákkal meghinteni, ami fel sem tűnik nekik. Az elektromos fogkefét pedig - minden józan megfontolás nélkül - még a szájukon kívül, a szabadban kapcsolják be, így garantált a fürdőszoba teljes borításának lefröcskölése. A használt fogselyemdarabok mesteri elhelyezéséről pedig nem is érdemes szót ejteni... de aki talált már ilyet az ura könyvében könyvjelzőként, az tudja, miről beszélek.
Vécéhasználat
Lehajtott tető vagy felhajtott ülőke? Apró folyadékpettyek az ülésen és a sarokban sorvadó, dehidratált vécékefe? Ezek olyan mindennapi jelenségek, amelyekre kár is szót vesztegetni. (Ugyanebbe a kategóriába sorolandóak a véletlenül (!) ottfelejtett intim női kelléket is... ugyan már, ez mindenkivel előfordul... spongyát rá!)
Ám a vécépapír, mint a férfi és a női agy különbségének örök mementója, érdemel egy-két keresetlen szót.
A férfiak azt hiszik, hogy a vécépapír csak úgy van, ahogy a jóisten megteremtette, nincs jelentősége a létének. Éppen ezért egy percig sem zavartatják magukat, amikor fordítva fűzik be a tartóba, amikor 3-4 métert letekeredve hagynak a földön, vagy amikor egy-egy alkalommal elhasználják a tekercs felét. Ez az ősi hitük lehet az oka annak is, hogy egy cseppet sem lepődnek, amikor a papír "pótlódik", vagyis új tekercs kerül az üres guriga helyére.
De maradjunk pozitívak, Hölgyeim: ez az a szelete az életnek, amelyben egész biztosan, mindig, minden körülmények közt pótolhatatlanok maradunk. Mindig kell valaki, aki gondoskodik a vécépapír utánpótlásról!
