Drága Honfitársaim!
Nemzeti ünnepünk árnyékában, amikor minden tele van a friss kenyér illatával (ami csak nehezen tudja elnyomni a Fornettiéktől kispriccelő csoki- és fahéjaromát), és mindannyian kokárdával rögzítjük a búzakalászt pörge kalapunk pántlikájára, érdemes elgondolkoznunk magyarságunk elismert értékein, a hungarikumokon.
Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy a törkölypálinka, a csabai kolbász, a hízott libából előállított termékek, az Unikum és a téliszalámi a mi becses nemzeti kincseink. Bár eme szűkös felsorolás kapcsán leginkább egy libazsírtól fénylő arcú, egy szál kolbászt harapdáló, pálinkaszagú puskásöcsi jelenhet meg lelki szemeink előtt, de ne legyünk igazságtalanok! A hungarikummá nyilvánításig nem csak a gyomron keresztül vezet az út, hiszen a paletta olyan széles, hogy a kalocsai népművészettől a Zsolnay porcelánig, a Kürt adatmentéstől az operettig számos magyar érték megfér rajta.
Ugyanakkor azonban úgy vélem, számos fontos hungarikum mindezidáig rejtve maradt a nagyközönség előtt. Íme, néhány a magyarok titkos értékeiből!
Ö. N. P. (össznemzeti panaszkodás)
A magyarok már jóval a Himnusz megírása előtt imádtak panaszkodni. Olyannyira elterjedt minálunk ez a kommunikációs forma, hogy más nyelvekre nem is igen lehet lefordítani a "panaszdal" nevű versformát. (Mondjuk, más himnuszokkal ellentétben mi nem is arra buzdítjuk a honfitársainkat, hogy "előre ország népe, harcra", inkább fátyolos tekintettel nemzeti méretű megbűnhődésünkre emlékeztetjük magunkat.)
Aztán amikor már tetőfokára hág a hangulat, mi elbőgjük magunkat a balsorsunk felett, vagy legalábbis azért, mert realizáljuk, hogy ma este sem minket rángatott a sarokba smárolni Jude Law.
Hétköznapi beszélgetéseinkben sem lehet helye boldogságnak vagy elégedettségnek, így aztán, aki "köszöni, tényleg jól van", az mindenképpen gyanús. Aki végképp nem talál kifogásolnivalót az életében, annak minimum az időjárást kell hibáztatnia, hiszen olyan elviselhetetlenül meleg. Vagy iszonyú hideg.
Szívességek
Mi, akik e honban születtünk és nevelkedtünk, pontosan tudjuk, hogy ha valamit nagyon el szeretnénk érni, a kérés, a folyamodvány nem elég. Valakinek valahol szívességet kell tennünk (végső esetben boríték formájút), hogy beteljesíthessük olyan illuzórikus vágyainkat, mint két héten belüli ultrahangvizsgálat az állami egészségügyben vagy gyermekünk bejuttatása abba az állami (nem táltosképző!) általános iskolai osztályba, amelynek tanítónénije iránt leküzdhetetlen vonzódást érzünk.
Ez a hungarikum olyannyira a vérünkké vált, hogy gyakorlatilag számos boltban az eladók is szívességet tesznek nekünk, amikor kiszolgálnak, és ezen az sem igen segít, ha - biztos, ami biztos alapon - belépéskor bemutatkozunk: Jó napot kívánok! Én vagyok A VEVŐ!
Sportimádat
Aki most arra gondol, hogy sport iránti rajongásunk fokmérője az egy főre eső stadionok száma, az igenis nagyot téved! Nem csak erről van szó. Imádjuk, hogy kajakosaink, vízilabdázóink tönkreverik a világot, bár kifejezetten hungarikumnak számít, hogy amennyiben CSAK ezüstöt nyer egy sportolónk, nem örömünkben szoktunk sírni. Megemeljük a kalapunkat Hosszú Katinka elképesztő munkája és teljesítménye előtt, és ezzel párhuzamosan valamennyien sejtjük, hogy Katie Ledecky nem érheti el tisztán azt a rengeteg világcsúcsot. A focimeccsek lelátóinak legnagyobb alakjai pedig valódi sportemberek. Igaz, a labdajátékoknál picit többre tartják a pankrációt, de ez nyilván a sportjukkal járó adrenalin- és égetett szesz löketnek köszönhető.
Vésztartalék képzés
Vésztartalék alatt nem csupán a pénzt értem, hiszen az a legkevesebb. (Persze, láthattuk, hogy számos honfitársunkban azért e téren is felbuzgott az öngondoskodás ösztöne, amikor betalicskázta összekuporgatott vagyonkáját karcagi Marikához, hiszen ki ne vonzanának az olyan, teljesen reális ígéretek, mint hogy két hónap alatt megduplázhatja a pénzét?)
Mi, magyarok azonban más téren is felkészülünk a legrosszabbra. Ha kilépünk lakásunk biztonságából, természetesen van nálunk víz és legalább valamilyen rágcsálnivaló, hiszen a munkahelyig vezető úton éhen is halhatunk.
A moziba be sem ülünk, amíg a legnagyobb kiszerelésű popcorn, nachos, a hozzá dukáló ragasztóízű sajtos mártogató, és fejenként 1-1 liter kóla nem áll rendelkezésünkre. Hiszen, ki tudja, milyen hosszú a film? Azalatt akár éhen is halhatunk.
A strandra nem merészkedünk ki egy hátizsáknyi szendvics és ásványvizes üvegbe csomagolt limonádé nélkül, mert amilyen sokat kell a lángosos előtt sorban állni, addig akár éhen is halhatunk.
Külhoni utazásainkon is arról ismerszünk meg, hogy míg más nációk izgatottan kóstolgatják a helyi specialitásokat, addig mi diadalmasan falatozzuk az otthonról hozott raklapnyi rántott húst. Mert ha külföldön a nyaralásra szánt összegből szeretnénk dőzsölni, akkor akár...
