Drága Szülőtársak!
Nyilván ti is vágjátok a centit az iskolakezdésig, ami immár valóban csak napok kérdése. (Azért nem vagyok teljesen biztos a napok számában, mert augusztus 20-án nagy örömömben egy hirtelen mozdulattal levágtam a centi maradékát és beleszórtam a tűzijátékba. Vagyis a tűzijáték közvetítésekor a képernyőre hajítottam.)
Azt hiszem, valamennyiünk nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy a nyári szünet szülőkre gyakorolt hatását nem veszik kellőképpen figyelembe a döntéshozók. Vagyis csak azon döntéshozók veszik egyáltalán figyelembe, akik maguk is általános iskolás korú gyermekekkel bírnak és nincs a közelükben nyugdíjas / megbízható / hajlandóságot mutató nagyszülő. Valamint nem áll rendelkezésükre egy miniállam teljes évi költségvetése a 10 hetet lefedő táborok fedezésére. Illetve nők.
Ugyanis a nyári szünet a dolgozó anyukákra (jó, beismerem, a dolgozó apukákra is) komoly logisztikai, művelődésszervezői, házitanítói és takarmányozási feladatokat ró. Ezért aztán nagyon tudunk örülni a közelítő ősznek, amelyet persze kissé beárnyékol az iskola által jelentett fenyegetés. Engem például most az izgat leginkább, hogy óránként kétszer ellenőrizzem a suli honlapját. Egyrészt, hogy idejében lecsaphassak a még meg nem érkezett tankönyvekre, valamint idén végre befizethessem a szeptemberi menzát, ugyanis ha most is lekésem, még egy hónapig sajtos tésztán kell élniük ártatlan kicsinyeimnek.
Az iskolakezdés tehát számos előnnyel és hátránnyal jár. Vegyük sorra a prókat és kontrákat!
1.
Pro: Nem nekem kell megoldanom hétfőtől péntekig a napi 24 órás felügyeletet!
Kontra: Nekem kell megoldanom a hétvégi 48 órás felügyeletet!
2.
Pro: Rengeteg pénzt spórolunk, ha nem muszáj kigazdálkodnunk a nyári táborok díját, amelyekkel kapcsolatban a gyermek évről évre komolyabb elvárásokat állít fel. Ami hétévesen még belefért (pl: papír-sótartó hajtogatás a kerületi "kultúrban"), ma már nevetséges ötletnek számít és teljesen jogos elvárásnak tűnik a tizenéves táborozók részéről, hogy a napi vitorlázás és golfozás után esténként minimum a Wellhello szórakoztassa őket. Esetleg Bruno Mars.)
Kontra: Mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha a tankönyveken felül még új iskolatáskát, futó-, váltó-, ünneplős- és utcai cipőt is be kell szereznünk a gyermekeinknek, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy itt az ideje befizetni külön angolra, matekra, nehézbúvárkodásra és egy kisebb tisztasági csomagra, amely magában foglalja egy osztály egész éves szappan-, szalvéta-, vécépapír- és zsebkendőkészletét.
3.
Pro: Nem szükséges minden este feltennünk a kérdést, hogy mi legyen holnap az ebéd, majd a választól függetlenül összeütnünk egy grízes/sajtos/húsos/paradicsomos tésztát, hiszen ott a menza!
Kontra: Amennyiben a menzára vonatkozó előírások (mármint azok, amelyek az egészségesebb, finomabb ételeket célozzák meg) annyiban merülnek ki, hogy nem tesznek sótartót az asztalra és a piskótakocka öntetét cukor helyett köménymaggal ízesítik, számíthatunk rá, hogy a tizenéves gyermek a menzás ebéd után továbbra is megrohamozza a hűtőt és "miért nincs itthon semmi?" felkiáltással bedobja a maradék 25 deka szalámit fél kiló Trappistával.
4.
Pro: Végre nem nekünk kell gyermekünk látókörét szélesíteni, a youtube elől az Egri csillagok elé kényszeríteni, kikérdezni a nyitott mondat definícióját (bár ez ebben a formában nem is található meg a matekkönyvben), és a fejébe verni, hogy a hetedik vezért még mindig nem Dömdödömnek hívják.
Kontra: Október elejére nagyjából kiderül, hogy Vekerdy Tamás kizárólag alternatív iskolákban megvalósítható felhívása, miszerint a szülő ne tanuljon a gyerekkel, a hagyományos oktatásban érvénytelen, és azon kapjuk magunkat, hogy még mindig a nyitott mondat definíciója után kutatunk a Wikipédián.
5.
Pro: Végre juthat magunkra is egy kis idő, elmehetünk tornázni, kozmetikushoz vagy beülhetünk kávézni a barátnőinkkel.
Kontra: Mivel a gyermekek előkészítése, reggeliztetése és a két hete feladott, majd azzal a lendülettel elfelejtett projektmunkájának (a matyó motívumok formavilágának jelentésrétegei - saját illusztrációkkal) 10 perc alatt történő pótlása kissé behatárolja a reggeleinket, búcsút mondhatunk a korai edzésnek. Délutánonként pedig épp csak meg tudjuk szervezni a kiskorúak edzésre, csellóórára, matektanárhoz, szolfézsra való eljuttatását - így pár hét után belátjuk, hogy az is megteszi, ha magunk nyomkodjuk ki a mitesszereinket. A barátnőink pedig úgysem érnek rá cseverészni. A saját gyerekeik iskolai életét intézik...
