Drága Barátaim!
Biztosan olvastátok a napokban, hogy mire kerestünk rá mi, magyarok a legtöbbször a Google-ban 2015-ben. Az Éden Hotelre.... meg arra, hogy fogyni akarok....
Nyilván senkinek nem mondok újdonságot, amikor kifejtem, hogy változóban van a világunk értékrendje, különösen a tehetség és az érték meghatározását illetően. Ma, amikor Nicky Minaj az élő cáfolata annak, hogy több kell a népszerűséghez, mint egy sebész által faragott, termetes hátsó, talán át kellene fogalmaznunk a tehetség meghatározását. Tehetségnek nevezhetnénk például azt a képességet, amellyel például Kim Kardashian bír: bármiféle veleszületett adottság (pl: zenei hallás, matematikai képesség, gyógyító érzék, sporttalentum vagy intelligencia) híján is képesség a pénzcsinálásra.
Ugyanakkor kár lenne tagadni a szorgalom jelentőségét. Szorgalmasan ott kell lebzselni a fontos emberek körül, szorgalmasan jelen kell lenni a médiában (bár az igazán tehetséges emberek szorgalmas PR-osokat alkalmaznak, hogy abból is hír legyen, ha a macskájukat ivartalanították) és szorgalmasan kutatni kell, hogyan lehet még egy kicsit alábecsülni a közönség igényszintjét.
Ugyanis valahogy úgy vagyunk huzalozva, hogy szeretjük, ha kiszolgálnak minket és a lehető legkevesebb erőfeszítést kell tennünk valaminek a megszerzéséért.
- Ha olvasásról van szó, legyenek egyre nagyobbak a betűk, rövidebbek a mondatok és - ha lehet - színesebbek a képek.
- Tévénézéskor gyakorlatilag már olyan magas az ingerküszöbünk, hogy egy-egy népszerű valóságshow vagy vetélkedő csak 48-as karikával mehetne. A hírműsorokat a feldarabolás, kirabolás és öngyilkos merénylés után átkapcsoljuk.
- A zenében már rég közismert, hogy csak bizonyos alapdallamokból lehetnek slágerek, mert azokat érezzük ismerősnek, azokon nem kell gondolkoznunk. A DJ-knél és a techno, a hip-hop műfajában még csak nem is követelmény a dallam. Sőt, tulajdonképpen olyan zavaró tényező, amely elnyomja a tucc-tuccra beállított dobgépet.
- A gyorsételek arra építenek, hogy ne kelljen sokat bajlódnunk az ízekkel és a rágással.
- Végülis a saját életünkön sem nagyon szeretünk rágódni, (anyagilag) is nagyra értékeljük, ha különböző "segítők" megmondják nekünk, mit kell tennünk. A gyógyulásunkról pedig nem is érdemes filozofálni. Ki az a szerencsétlen, aki reggelente képes elmenni futni és a felfújt péksütemény helyett zabkását kotyvasztani, ahelyett, hogy bedobna 4-5 tablettát?
Na már most, ha ennyire alacsonyan húzzuk meg a szintet, miért ne tartanánk igazi tehetségnek VV Amarettot és miért ne szögezne minket a képernyő elé, ha egy ex-pornósztár a kijárat feliratot keresi a vadonban? Ráadásul a tehetség sokak szerint nem is annyira lényeges. Einstein is úgy gondolt magára, mint akinek semmiféle különleges adottsága nincs, csak rendkívül kíváncsi. (Na jó, mondjuk, én hiába lennék kíváncsi az univerzum keletkezésének titkára, nem jutnék tovább azon a döntő kérdésen, hogy mi az összefüggés a villanykapcsoló és a kiáradó fényesség közt.)
Tehát a tehetség és annak jutalma kérdéskört illetőn meg kell állapítanunk, hogy nem feltétlenül azok lesznek ismertek, akikben tényleg megvan a nyerő párosítás: a tehetség és a szorgalom. Ennek ékes bizonyítékaként álljon itt néhány párba állított név (ugyanazokról a területekről) és becs' szóra ki-ki vallja be, melyikükről hallott:
Zene
Várdai István, csellóművész, a Genfi Nemzetközi Zenei Verseny győztese VAGY Kis Grófo
Jövőkutatás
dr. Meskó Bertalan, orvosi jövőkutató VAGY Frabato
Gasztronómia
Mizsei János, a Dining Guide szerint a legifjabb séftehetség VAGY Bódi Margó
Médiaszemélyiség
Veiszer Alinda Prima Primissima díjas riporter VAGY Győzike
Nos????
