Barátnéim az Úrban!
Bizonyára mindnyájan tudjátok, mi is az a referencia-ruha és miért van rá égető szükségünk. 18 éven aluliaknak mondom (akik nyilván nem olvassák ezt a blogot és ne is tegyék, mert nem szeretném átszakítani naív optimizmusuk ködfátyolát): a referencia-ruha egy olyan ruhadarab, amelyen mérni lehet testünk gyarapodását, kiteljesedését, változását. Mármint ha mérni szeretnénk egyáltalán. Mert hát ki az a mazochista, aki feltétlenül szembesülni akar azzal, milyen is volt szőkesége... és hajdani bombateste?
Nos, én. Ugyanis nemrégiben ledobtam néhány kilót (nálam a legjobban bevált fogyasztószer a stressz... de erről majd máskor bővebben), és úgy éreztem, itt az ideje, hogy rákészüljek egy pénteki esti megjelenésre. Há-há-há-há!! - Szó szerint ezt gondoltam, amikor egy komolyabb gardróbfeltárás után előhúztam az én kis referencia-ruhámat. A diszkrét pipacspiros színéről ismertem meg. Mert a mérete valahogy nem stimmelt. Az uram titkon kimosta volna főzőprogramon? Oké, valóban egy miniruháról van szó, ami szabadon hagyja a vállat, mellben bő és laza, viszont mell alatt egészen testhez simuló.
Gondoltam, hadd simuljon és megpróbáltam alulról belebújni. A térdemen lazán átcsusszant (szóval, a térdem egész jól tartja a formáját), de feljebb valami megállította. Milyen vastag anyagból készítik ezeket a hasleszorítós bugyikat, írok is majd a gyártónak...! Oké, akkor próbálkozzunk felülről. Mondjuk, ezt a módszert azért nem szeretem, mert a melltartóm ilyenkor elhagyja rendeltetésszerű helyét, felcsúszik, és úgy kell utólag visszahajtogatnom a belevalót. Így viszont sikerült magamra hegesztenem a kis pirost.
Nos, azt nem állítom, hogy 10 éve is ugyanígy állt, amikor vettem. Mert nem. Megvan: hát akkor még hosszú hajam volt és kontyban hordtam! Meg talán kevésbé volt ennyire kifejező a ... gyomrom. Nagyon érdekes megfigyelés, hogy nem csak az alsó has tud elkényelmesedni, de a felső rész is. Nem úgy értem, hogy hurkás, inkább olyan, mint egy kisebb raklapnyi babgulyás elfogyasztása után. És az az igazi gáz, hogy csak egy kávét ittam egész délelőtt.
Az egyetlen reményem az maradt, hogy hátulról azért csak jó csaj maradtam. Telefonom selfie-készítő funkciója segítségével megszemléltem magam ebből az aspektusból is. Hát, nem is tudom. Lehet, hogy az anyag nyúlt ki - nyilván az fodrozódik popsitájon. Sőt, egész biztos.
Oké, felejtsük el a kis piros referencia-ruhát. Hiszen miről is referálna? Legfeljebb arról, hogy a háztartási gépekhez hasonlóan a ruhákat is direkt nem időtálló anyagokból gyártják, csak, hogy mindig újat kelljen venni. Összement és kifodrosodott. Erről ennyit. Még szerencse, hogy van egy másik referencia-ruhám is. Ez bezzeg úgy áll, mintha rám öntötték volna. Ugye, hogy ugye? Ráadásul színben is sokkal előnyösebb. Csábos és slankító fekete. Ha jól emlékszem, épp a lányomat vártam, amikor vettem....
