reblog

Kedveskéim, Drága Jó Párkapcsolatban Élők!

Mint azt valamennyien tudjuk, a tartós, jól működő párkapcsolatnak számos ismérve van (mint például, hogy jó esetben két személy vesz benne részt, akik valamiféle konszenzuson alapuló kontaktust tartanak fenn egymással), de mind közül az egyik legfontosabb a figyelem. Hangsúlyozottan nem a tévé, hanem a másik fél felé irányuló figyelem.

Az is meglehetősen közismert tény, hogy a nők egyik bámulatos képessége az osztott figyelem (amelyhez a munkahelyi környezetben roppant gyümölcsöző multitasking is társul), tehát mi akkor is tudunk a párunk beszámolójára figyelni, ha közben paprikás krumplit főzünk, céges e-mailekre válaszolunk és a gyerek tornacipőjéről kapargatjuk a sarat.

Ellenben ő, mármint a párunk könnyedén megadja magát a figyelemelterelő körülményeknek, miközben mi a szomszédasszony macskájának legutóbbi ajtó előtti gaztettét ecseteljük. És hogy melyek lehetnek ezek a körülmények? A tévéhíradó, az atlétika vb, a Libabokor-Nyíratád selejtező mérkőzés, egy fontos tegnapi hír az Indexen, egy berepülő légy, egy benőtt köröm, egy felszeletelésre váró kolbász - a teljesség igénye nélkül.  
Fontos tehát, hogy ne dőljünk be a rendszeres időközökben felhangzó hümmögésnek és a plüsskutyákat megszégyenítő bólogatásnak.

Következzék tehát egy házilag is kivitelezhető teszt, amellyel feltérképezhetitek, mennyire figyel rátok a párotok!

1. A legklasszikusabb eset: új frizurával libbensz be az ajtón. Hogy reagál a párod?
A. Fel sem pillantva a számítógépből, megjegyzi: "Milyen jól nézel ki drágám, van valami új rajtad?" (Kezdőknek fontos tudni, hogy ez a kérdés minden minden körülmények közt beválik, tehát kéretik nem bevenni.)
B. A párod puszival üdvözöl és miközben beszippantja a hajlakk átütő szagát, kedvesen megkérdezi, mit hoztál vacsorára.
C. A kedvesed elismerően végigpásztáz és megjegyzi, milyen remekül áll neked ez a lépcsőzetes vágás és az ombre hajfestés. (Figyelem, ez a mondat okot ad az erőteljes gyanakvásra: a párod nemi identitása megkérdőjelezhető. Vagy a párod nő.)

2. Kifejted a párodnak, hogy nagyon aggódsz a következő hetek miatt, mert meg kell szervezned a gyerekek iskolai és iskolán kívüli életét, apukád születésnapját, az ablakok mázolását, mindezt persze munka mellett - és örülnél valamiféle segítségnek. (A feladatok bármi mással behelyettesíthetők.) Hogy reagál a párod?
A. Megnyugtatónak szánt hanglejtéssel közli, hogy nem kell aggódnod, eddig is mindent meg tudtál oldani, most is biztos így lesz...
B. Kioktató hangnemben közli, hogy te mindig mindent túlizgulsz és megkérdi, miért nem tudod élvezni az életet.
C.Beordít a gyerekek szobájába, hogy 6-8 évesen ideje lenne önállósodni és ezentúl nem hajlandó őket reggelente iskolába fuvarozni.

3. Hosszas tipródás után elmeséled a párodnak, hogy megláttad a barátnőd férjét egy másik nőt ölelgetni az utcán és tanácsot kérsz, mit tegyél. Hogy reagál a párod?
A. A szokásos hümmögés és bólogatás közben megjegyzi, hogy persze, nyugodtan hívd át a barátnődéket vacsorára.
B. Egy kiselőadásban felhívja a figyelmedet a barátnőid gondosabb megválogatására.
C. Megkér, hogy állj el a tévé elől.

4. A rég beharangozott érettségi találkozóra készülsz és a tükör előtt állva megkérded a párod véleményét arról a kis fekete ruháról, amit az utóbbi öt évben minden jeles eseményen viseltél. Hogy reagál a párod?
A. Megjegyzi, hogy nagyon csinos az új ruhád és hangosan morfondírozik, mennyibe kerülhetett.
B. Hová-hová? - kérdi számon kérő hangnemben.
C. "Hiúság, asszony a neved" - sóhajt és folytatja az aprólékos orrszőr-nyírást.

Nos, akár az A, akár a B, akár C válaszból van a legtöbb, fontos lenne elbeszélgetnetek a párotokkal az értő figyelem mibenlétéről. De csakis a híradó és az időjárás jelentés közti percekben - hátha akkor képes lesz rátok figyelni!

Drágáim, Ti Tudatosan Élő és Táplálkozó Egyedek!

A tegnapi napon egy világ dőlt össze bennem: publikálták a tanulmányt, amely szerint a halolaj kapszula a korábbi meggyőző érvekkel szemben mégsem hat pozitívan az agyműködésre. Arra alapozták ezt a megállítást a kérges lelkű kutatók, hogy öt évig vizsgálgattak 4000 embert (piha!), akiknek egy csoportja omega 3 kapszulát szedett, a másik részük placebót. És az omega 3 pontosan ugyanúgy hatott, mint a placebó. Sehogy. 

Mi lesz most? - kérdem én kétségbeesetten. Nem elég, hogy a konyhaszekrényben egy egész polc megürül, ha kidobom a korábbi akció miatt felhalmozott halolaj kapszula készleteinket, de már megint fogalmazhatom újra az életről és egészségről alkotott elképzeléseimet. Így, negyven körül ez már a sokadik megújulás lesz ezen a fronton.

Kezdődött azzal, hogy édesanyám 7-8 éves koromig zsírral főzött, ahogyan az ő édesanyja és a szomszédasszony is tette. Ekkor azonban a Híradó bemondta, hogy ha nem akarunk elzsírosodásban kimúlni, azonnal cseréljük le a zsírt napraforgó olajra. Ettől kezdve Vénusz lett konyhánk éke, mert édesanyám nagyon egészségtudatos ember volt. Én ugyan néha csempésztem egy kis zsírt a parizeres kenyerembe, de amikor ezért kikacagtak az osztálytársaim, a szendvicsben maradt a tömbbé összeállít, kenhetetlen margarin.

A sertéspörköltet akkor váltotta fel a Vegetában áztatott szójakocka, amikor édesanyám azt olvasta a Népszabi Egészség mellékletében, hogy a vörös húsok és minden egyéb disznóság annyira felviszi a koleszterinszintet, hogy tűzoltólétráról sem lehet majd elérni. Kénytelen voltunk hát megszokni a broiler csirke gumiszerű ruganyosságát és a szója utolérhetetlen jellegtelenségét.

A fehér kenyérről már én magam mondtam le, amikor megjelentek a jóval egészségesebbnek hirdetett barna kenyerek - én pedig vekniszámra faltam, mit sem törődve a tetejükön elhelyezett, gyakori fulladozást okozó gabonapelyhekkel vagy az értelmezhetetlen darálatlan mákszemekkel.

Cukor helyett édesítőszer következett, a só helyett növényi darálmány, a tehéntejet mandula- vagy rizstej váltotta, süteménysütéskor pedig a fehér lisztet megpróbáltam Graham-, rozs- vagy egyéb, furcsa ízű porokkal helyettesíteni - nem teljesen átütő sikerrel.

És mi történt mindezek után?????

- A napraforgó olajról kiderült, hogy a megfelelő állag érdekében savazzák, lúgozzák, semlegesítik a szagát, a színét, és megpróbálnak belőle minden méreganyagot kiszedni, amit előtte pár perccel korábban belekevertek.
- A margarinnal már csak teljesen egészségtudatlan emberek nevettetik ki magukat.
- A szójáról megtudtuk, hogy gyakorlatilag mérgező és olyan mennyiségű növényi ösztrogént tartalmaz, hogy az ezt fogyasztó férfiaknak megindul a tejelválasztása.
- A roppant egészséges (ezt a paleolit hívők csípőből cáfolnák), teljes őrlésű kenyereket állítólag karamellel színezik barnára.
- A cukor helyett bevetett aszpartamról azt olvastam, hogy egy gyógyszergyártó cég fejlesztette ki fekély elleni szerként, azonban a tablettának súlyos mellékhatásai voltak. A cég elsikálta valahogy a botrányt és a rendkívül édes adalékanyagot továbbadta az élelmiszeriparnak, ahonnan azóta is zsákszámra cipelik haza a boldog fogyókúrázók.
- Oké, bevallhatjuk, hogy a sóhelyettesítőkről, a növényi "tejekről" és az alternatív lisztekről nem nagyon lehet rosszat mondani (persze, lehet, hogy nem voltak még elég hatékonyak az erre vonatkozó kutatások), de az biztos, hogy áruk alapján minimum svédnek vagy svájcinak kell ahhoz lenni, hogy erre alapozzuk az étkezésünket.

Mindezt figyelembe véve, rákaptam az étrend-kiegészítőkre, mondván, vegytisztán és viszonylag elérhető áron bekaphatom mindazt, ami képes életben tartani.
De ha már a halolaj kapszulának sem hihetek, akkor mi jöhet még? Ha az L-karnitinról is kiderül, hogy annyira sem égeti a zsírt, mint egy doboz gyufa, én feljelentést fogok tenni a Fogyasztóvédelemnél. Egész pontosan azokat a tudósokat fogom feljelenteni, akik a kutatásaikkal rendszeresen aláaknázzák a nagy nehezen megszilárdult filozófiáimat...

Kedves Hölgyek, Lányok, Asszonyok!

Ez a bejegyzés kifejezetten nektek szól, akik láttatok már ezt-azt, átéltetek ilyet-olyat, tapasztaltatok egy s mást. Tegnap értesültem róla, hogy végre piacra dobták a női "Viagrát", aminek nem egészen ez a neve, a hírekben női vágyfokozóként említik. Azt hiszem, sokak nevében zengem az ég felé: Hallelujah!

Előzetes kutakodásom során két problémát fedeztem fel első blikkre: 1. receptköteles. (Szemérmesen elképzelem, ahogyan besunnyogok a háziorvoshoz, mondván, problémáim vannak a vágyaimmal, majd miután kifejtem, hogy húsz éve vagyok az urammal, felkacag, kitessékel és kéri a következőt.) 2. Egyelőre csak Ámerikában kerül forgalomba.

Tudniillik - egymás közt bevallhatjuk - vannak olyan élethelyzetek, amikor még egy nagymosást is előbb kívánunk meg, mint a szexet. És nem csak az olyan triviális vágy-gyilkosokra gondolok, mint a szülés utáni napok vagy amikor elpusztul a teknősünk. Olyan - a férfiak által talán kevéssé ismert - időszakokról beszélek, amikor egyszerűen alkalmatlanok vagyunk harmadik női szerepünk betöltésére. (Tudjátok, arra közhelyre gondolok, amit a nagy hímsovinizmus idején fogalmazott meg A FÉRFI: a nő a konyhában legyen szakácsnő, a gyerekszobában az ideális édesanya, az ágyban pedig prostituált. Azt hiszem, A FÉRFI más kifejezést használt a harmadik szerepkörre.)

Szóval, vegyük hát sorra, melyek a leggyakoribb libidó-killerek és imádkozzunk, hogy mielőbb begyűrűzzön hozzánk is eme nagyszerű szer!

1. PMS

Azon férfiak kedvéért, akik olvassák a blogot (jól is teszik, legalább kiokosodnak a nők működését illetően), a PMS azt jelenti: premenstruációs szindróma. Egyesek - nyilván férfiak - tagadják a létezését, de aki már átélte a menstruáció előtti napok ideg-összeroppanással kevert letargiáját, az tudja, miről beszélek. A férfiak is. Ilyenkor egyrészt hisztisek vagyunk, másrészt pattanásokkal súlyosbított vízvisszatartást produkálunk, amelyet még az oly' kívánatos félisten, a párunk sem tud enyhíteni, amikor felajánlja szolgálatait. Tapasztalataim szerint ilyenkor csak két megoldás van: a mákos pite és a Nutella.

2. A gyerek beteg / iskolába jár / iskolaszünete van ...

Egy férfi nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy egy nőt milyen erősen befolyásol a gyermeke állapota. Ha beteg, azonnal átváltozunk éjszakás nővérré, ha nagydolgozatra készül, képesek vagyunk Madame Currie-t megszégyenítő alapossággal belevetni magunkat a kémia rejtelmeibe, ha pedig nyári szünet van, nos, akkor egyszerre töltjük be a napközis tanítónéni, a konyhás néni és az animátor néni szerepköröket. És valahogy nehéz mindezeket levetve éjfél körül neccharisnyát húzni és szabad folyást engedni az elemi ösztönöknek. Engem például ilyenkor a fajfenntartás ösztöne helyett jóval erősebben befolyásol az életben maradás ösztöne. 

3. Gáz van a munkahelyen

A kétkeresős családmodell rendben van. A női karrierépítés rendben van. Az életfogytig tartó konyhai robotolás tanulás rendben van. Elvégre egy nő ugyanarra lehet képes, mint egy férfi. (Bár nekem még egyszer sem sikerült kereket cserélnem. Igaz, vezetni sem tudok....) De hogy ez az önálló keresettel rendelkező, ilyen-olyan karriert építő és önmagát állandóan továbbképző nő még rúdtáncoljon is, miközben a munkahelyén a férfi főnöke visszadobja a prezentációját, mondván, nem látja benne a víziót... nos, az meglehetősen túlzó elvárásnak tűnik. 

Tehát igenis van létjogosultsága a női Viagrának!
A készítmény leírásában az szerepel, hogy kifejezetten az agyat stimulálja, hogy a fentiek dacára igenis érezzen eget rengető vágyat - gondolom, függetlenül a vágy tárgyától. És hogy mellékhatásként (bizonyos gyógyszerekkel és alkohollal együtt alkalmazva) fáradtság, alacsony vérnyomás és szédülés jelentkezhet? Ugyan már, csajok! Hát ki ne akarna fáradtan, alig élve és szédelegve szexelni...???

Drága Szülőtársak!

Nyilván ti is vágjátok a centit az iskolakezdésig, ami immár valóban csak napok kérdése. (Azért nem vagyok teljesen biztos a napok számában, mert augusztus 20-án nagy örömömben egy hirtelen mozdulattal levágtam a centi maradékát és beleszórtam a tűzijátékba. Vagyis a tűzijáték közvetítésekor a képernyőre hajítottam.)

Azt hiszem, valamennyiünk nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy a nyári szünet szülőkre gyakorolt hatását nem veszik kellőképpen figyelembe a döntéshozók. Vagyis csak azon döntéshozók veszik egyáltalán figyelembe, akik maguk is általános iskolás korú gyermekekkel bírnak és nincs a közelükben nyugdíjas / megbízható / hajlandóságot mutató nagyszülő. Valamint nem áll rendelkezésükre egy miniállam teljes évi költségvetése a 10 hetet lefedő táborok fedezésére. Illetve nők.

Ugyanis a nyári szünet a dolgozó anyukákra (jó, beismerem, a dolgozó apukákra is) komoly logisztikai, művelődésszervezői, házitanítói és takarmányozási feladatokat ró. Ezért aztán nagyon tudunk örülni a közelítő ősznek, amelyet persze kissé beárnyékol az iskola által jelentett fenyegetés. Engem például most az izgat leginkább, hogy óránként kétszer ellenőrizzem a suli honlapját. Egyrészt, hogy idejében lecsaphassak a még meg nem érkezett tankönyvekre, valamint idén végre befizethessem a szeptemberi menzát, ugyanis ha most is lekésem, még egy hónapig sajtos tésztán kell élniük ártatlan kicsinyeimnek.

Az iskolakezdés tehát számos előnnyel és hátránnyal jár. Vegyük sorra a prókat és kontrákat!

1.
Pro: Nem nekem kell megoldanom hétfőtől péntekig a napi 24 órás felügyeletet! 
Kontra: Nekem kell megoldanom a hétvégi 48 órás felügyeletet!

2.
Pro: Rengeteg pénzt spórolunk, ha nem muszáj kigazdálkodnunk a nyári táborok díját, amelyekkel kapcsolatban a gyermek évről évre komolyabb elvárásokat állít fel. Ami hétévesen még belefért (pl: papír-sótartó hajtogatás a kerületi "kultúrban"), ma már nevetséges ötletnek számít és teljesen jogos elvárásnak tűnik a tizenéves táborozók részéről, hogy a napi vitorlázás és golfozás után esténként minimum a Wellhello szórakoztassa őket. Esetleg Bruno Mars.)
Kontra: Mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha a tankönyveken felül még új iskolatáskát, futó-, váltó-, ünneplős- és utcai cipőt is be kell szereznünk a gyermekeinknek, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy itt az ideje befizetni külön angolra, matekra, nehézbúvárkodásra és egy kisebb tisztasági csomagra, amely magában foglalja egy osztály egész éves szappan-, szalvéta-, vécépapír- és zsebkendőkészletét. 

3.
Pro: Nem szükséges minden este feltennünk a kérdést, hogy mi legyen holnap az ebéd, majd a választól függetlenül összeütnünk egy grízes/sajtos/húsos/paradicsomos tésztát, hiszen ott a menza!
Kontra: Amennyiben a menzára vonatkozó előírások (mármint azok, amelyek az egészségesebb, finomabb ételeket célozzák meg) annyiban merülnek ki, hogy nem tesznek sótartót az asztalra és a piskótakocka öntetét cukor helyett köménymaggal ízesítik, számíthatunk rá, hogy a tizenéves gyermek a menzás ebéd után továbbra is megrohamozza a hűtőt és "miért nincs itthon semmi?" felkiáltással bedobja a maradék 25 deka szalámit fél kiló Trappistával.

4.
Pro: Végre nem nekünk kell gyermekünk látókörét szélesíteni, a youtube elől az Egri csillagok elé kényszeríteni, kikérdezni a nyitott mondat definícióját (bár ez ebben a formában nem is található meg a matekkönyvben), és a fejébe verni, hogy a hetedik vezért még mindig nem Dömdödömnek hívják.
Kontra: Október elejére nagyjából kiderül, hogy Vekerdy Tamás kizárólag alternatív iskolákban megvalósítható felhívása, miszerint a szülő ne tanuljon a gyerekkel, a hagyományos oktatásban érvénytelen, és azon kapjuk magunkat, hogy még mindig a nyitott mondat definíciója után kutatunk a Wikipédián.

5.
Pro: Végre juthat magunkra is egy kis idő, elmehetünk tornázni, kozmetikushoz vagy beülhetünk kávézni a barátnőinkkel.
Kontra: Mivel a gyermekek előkészítése, reggeliztetése és a két hete feladott, majd azzal a lendülettel elfelejtett projektmunkájának (a matyó motívumok formavilágának jelentésrétegei - saját illusztrációkkal) 10 perc alatt történő pótlása kissé behatárolja a reggeleinket, búcsút mondhatunk a korai edzésnek. Délutánonként pedig épp csak meg tudjuk szervezni a kiskorúak edzésre, csellóórára, matektanárhoz, szolfézsra való eljuttatását - így pár hét után belátjuk, hogy az is megteszi, ha magunk nyomkodjuk ki a mitesszereinket. A barátnőink pedig úgysem érnek rá cseverészni. A saját gyerekeik iskolai életét intézik...

Drága Honfitársaim!

Nemzeti ünnepünk árnyékában, amikor minden tele van a friss kenyér illatával (ami csak nehezen tudja elnyomni a Fornettiéktől kispriccelő csoki- és fahéjaromát), és mindannyian kokárdával rögzítjük a búzakalászt pörge kalapunk pántlikájára, érdemes elgondolkoznunk magyarságunk elismert értékein, a hungarikumokon.

Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy a törkölypálinka, a csabai kolbász, a hízott libából előállított termékek, az Unikum és a téliszalámi a mi becses nemzeti kincseink. Bár eme szűkös felsorolás kapcsán leginkább egy libazsírtól fénylő arcú, egy szál kolbászt harapdáló, pálinkaszagú puskásöcsi jelenhet meg lelki szemeink előtt, de ne legyünk igazságtalanok! A hungarikummá nyilvánításig nem csak a gyomron keresztül vezet az út, hiszen a paletta olyan széles, hogy a kalocsai népművészettől a Zsolnay porcelánig, a Kürt adatmentéstől az operettig számos magyar érték megfér rajta.

Ugyanakkor azonban úgy vélem, számos fontos hungarikum mindezidáig rejtve maradt a nagyközönség előtt. Íme, néhány a magyarok titkos értékeiből!

Ö. N. P. (össznemzeti panaszkodás)

A magyarok már jóval a Himnusz megírása előtt imádtak panaszkodni. Olyannyira elterjedt minálunk ez a kommunikációs forma, hogy más nyelvekre nem is igen lehet lefordítani a "panaszdal" nevű versformát. (Mondjuk, más himnuszokkal ellentétben mi nem is arra buzdítjuk a honfitársainkat, hogy "előre ország népe, harcra", inkább fátyolos tekintettel nemzeti méretű megbűnhődésünkre emlékeztetjük magunkat.)
Aztán amikor már tetőfokára hág a hangulat, mi elbőgjük magunkat a balsorsunk felett, vagy legalábbis azért, mert realizáljuk, hogy ma este sem minket rángatott a sarokba smárolni Jude Law.
Hétköznapi beszélgetéseinkben sem lehet helye boldogságnak vagy elégedettségnek, így aztán, aki "köszöni, tényleg jól van", az mindenképpen gyanús. Aki végképp nem talál kifogásolnivalót az életében, annak minimum az időjárást kell hibáztatnia, hiszen olyan elviselhetetlenül meleg. Vagy iszonyú hideg.

Szívességek

Mi, akik e honban születtünk és nevelkedtünk, pontosan tudjuk, hogy ha valamit nagyon el szeretnénk érni, a kérés, a folyamodvány nem elég. Valakinek valahol szívességet kell tennünk (végső esetben boríték formájút), hogy beteljesíthessük olyan illuzórikus vágyainkat, mint két héten belüli ultrahangvizsgálat az állami egészségügyben vagy gyermekünk bejuttatása abba az állami (nem táltosképző!) általános iskolai osztályba, amelynek tanítónénije iránt leküzdhetetlen vonzódást érzünk. 
Ez a hungarikum olyannyira a vérünkké vált, hogy gyakorlatilag számos boltban az eladók is szívességet tesznek nekünk, amikor kiszolgálnak, és ezen az sem igen segít, ha - biztos, ami biztos alapon - belépéskor bemutatkozunk: Jó napot kívánok! Én vagyok A VEVŐ!

Sportimádat

Aki most arra gondol, hogy sport iránti rajongásunk fokmérője az egy főre eső stadionok száma, az igenis nagyot téved! Nem csak erről van szó. Imádjuk, hogy kajakosaink, vízilabdázóink tönkreverik a világot, bár kifejezetten hungarikumnak számít, hogy amennyiben CSAK ezüstöt nyer egy sportolónk, nem örömünkben szoktunk sírni. Megemeljük a kalapunkat Hosszú Katinka elképesztő munkája és teljesítménye előtt, és ezzel párhuzamosan valamennyien sejtjük, hogy Katie Ledecky nem érheti el tisztán azt a rengeteg világcsúcsot. A focimeccsek lelátóinak legnagyobb alakjai pedig valódi sportemberek. Igaz, a labdajátékoknál picit többre tartják a pankrációt, de ez nyilván a sportjukkal járó adrenalin- és égetett szesz löketnek köszönhető.    

Vésztartalék képzés

Vésztartalék alatt nem csupán a pénzt értem, hiszen az a legkevesebb. (Persze, láthattuk, hogy számos honfitársunkban azért e téren is felbuzgott az öngondoskodás ösztöne, amikor betalicskázta összekuporgatott vagyonkáját karcagi Marikához, hiszen ki ne vonzanának az olyan, teljesen reális ígéretek, mint hogy két hónap alatt megduplázhatja a pénzét?)
Mi, magyarok azonban más téren is felkészülünk a legrosszabbra. Ha kilépünk lakásunk biztonságából, természetesen van nálunk víz és legalább valamilyen rágcsálnivaló, hiszen a munkahelyig vezető úton éhen is halhatunk.
A moziba be sem ülünk, amíg a legnagyobb kiszerelésű popcorn, nachos, a hozzá dukáló ragasztóízű sajtos mártogató, és fejenként 1-1 liter kóla nem áll rendelkezésünkre. Hiszen, ki tudja, milyen hosszú a film? Azalatt akár éhen is halhatunk.
A strandra nem merészkedünk ki egy hátizsáknyi szendvics és ásványvizes üvegbe csomagolt limonádé nélkül, mert amilyen sokat kell a lángosos előtt sorban állni, addig akár éhen is halhatunk.
Külhoni utazásainkon is arról ismerszünk meg, hogy míg más nációk izgatottan kóstolgatják a helyi specialitásokat, addig mi diadalmasan falatozzuk az otthonról hozott raklapnyi rántott húst. Mert ha külföldön a nyaralásra szánt összegből szeretnénk dőzsölni, akkor akár...