Drága Barátnéim!
Azt olvasom ma egy igen hiteles bulvárújságban, hogy az egyik celebünk "elismerte fotóinak retusálását", majd feltette a kérdést, hogy mi ezzel a baj. (Oké, pénzügyi kényszer hatása alatt ismerte el, ugyanis arcát és nyilván retusálatlan testét adta egy fogyasztógépnek.)
Saját kérdésére adott válaszát (miszerint azért kell belenyúlni a képekbe, mert a fényképezős telefonok torzítanak), sajna nem tudom elfogadni. Én is sokáig azt hittem, hogy a fényképező torzít...
A mai napig megdöbbenek, amikor meglátok egy-egy képet az ún. elkapott pillanataimból, ugyanis egy 40-es nő van a képernyőn. Eseménydúsabb éjszakák után akár 50-es. Én meg ugye nemrég töltöttem be a... ja, tényleg.
Ennél már csak az rosszabb, amikor beállított fotó készül rólam, ugyanis az elmúlt évtizedekben rájöttem: nekem nincs jó profilom. Sokan pontosan tudják, melyik az előnyös beállításuk, melyik a szebb profiljuk, honnan kell őket fotózni. Én meg valahogy mindig kihozom magamból a legelőnytelenebbet. Ha alulról fotóznak, megduplázódik a tokám, ha szemből, kiderül, hogy az egyik szemem úgy arányul a másikhoz, mint Stan Panhoz, oldalról pedig eluralja a képet az orrom. Lehet, hogy beperelem az anyatermészetet hátrányos megkülönböztetésért!
A hírességek retusálásával egyébként más bajom is van. Nevezetesen az, hogy ennél jobban már nem tudom behúzni a hasam. Ugyanis ha azt látom az újságosnál, hogy bomba formában van a 47 éves Naomi Campbell, és valóban, egy fekete párducot pillantok meg vonaglás közben, előtör belőlem a nagy nehezen kianalizált kisebbrendűségi komplexusom. Én legfeljebb barnamedve lehetnék Photoshop nélkül. Miért kell nekem kövérnek és öregnek éreznem magam néhány jókezű grafikus miatt? El is határoztam, hogy zászlót bontok és majd jól sarokba szorítom a retusált celebeket és messze elkerülöm a Photoshopot.
És nem. Nem csak azért, mert halvány elképzelésem sincs a használatról...
