Drága, Kizsigerelt Szülőtársaim!
Bizonyára sokan vannak közületek, akiknek gyermeke nemrég fejezte be az írásbeli felvételi vizsgát és tett egy hatalmas lépést a középfokú oktatás fellegvárai felé.
Persze, csak azon szülők gyermekei felvételiztek most, akik eléggé elítélhető módon, érettségit szeretnének a jobb sorsra érdemes kiskorúak kezébe adni, árokásó szakon - gondolom - nincs ilyen kegyetlen tesztelgetés.
Ez ugyanis, igen kegyetlen. Ahogyan idegtépő volt az elmúlt fél év is, amely során napi szinten töltögettük a korábbi évek tesztjeit és estünk egyik ámulatból a másikba. Hogy azok is értsék, miről beszélek, akik még csak rémálmaikból riadtak arra, hogy Zalánkának 12 év múlva felvételiznie kell, álljon itt elrettentésül egy hatodikos (!) matekfeladat.
Egy kocka egyik lapjára az 1-es számot írtuk. A többi lapra egy-egy olyan pozitív egész számot írtunk, amely valamelyik másik lapon lévő szám kétszeresével egyenlő.
a.) Mennyi a kocka lapjaira írt számok összege, ha az a lehető legkisebb?
b.) Mennyi a kocka lapjaira írt számok összege, ha az a lehető legnagyobb?
c.) Az összes, fenti módon számozott kocka között hány olyan van, amelyen a számok összege páros?
(Jelentkezzen, aki ezt kapásból értelmezi! Az biztos, hogy én csak jelentős tanári szembehunyás eredményeképp mentem át a matekérettségin, de az uram például a Műegyetemen végzett, és ezen feladat értelmezésén majdhogynem családon belüli erőszakig fajultunk. )
Szóval, ez volt az a pillanat, amikor matektanárt fogadtunk egyébként jó képességű leányunk mellé. Olyat, aki a felvételire készíti fel. Ugyanis matekórára az apjával készül, mert ott jobbára mást kérdeznek, mint amire a felvételin kíváncsiak. Így nekem már csak a magyar, az angol, a történelem, a természetismeret és az erkölcstan marad. Ez utóbbit imádom: hegyibeszédeket tarthatok, szónokolhatok a mentális és fizikai egészség, valamint a későn kezdett nemi élet jelentőségéről és a gyermek kénytelen végighallgatni.
De vissza a felvételihez!
Miután hetekig tartó biflázás után megértettem, mi a különbség a zöngésség szerinti részleges hasonulás és az írásban nem jelölt részleges hasonulás közt (ezt a magyar írásbeli felvételin kérdezhetik a hatodikos (!) gyerekektől), tudásomat röpke 2-3 hét alatt belevertem leányom fejébe.
De azért biztos, ami biztos, beírattam egy felvételi előkészítőre is, hiszen sajna én nem vagyok eléggé naprakész a közmondásokból, mert isten bizony, mifelénk nem használják a "Ritka vetésnek szögény az aratása" szólást, és arra gondoltam, hátha a tanárnő már a zsigereiben hordozza a szögediek összes ízös gondolattyát, csuhaj!
Miközben pedig kisebb vagyonokat csoportosítottam gyermekeim taníttatására, többször tanúja voltam, hogy egyes szülők kis híján lepofozzák a kiskorút, ha az nem éri el a próbateszt 90 százalékos eredményét. Majd miután átsuhant rajtam az "elég jó szülő" lesajnáló és felháborodott ítélete, rájöttem, hogy én is minden erőmmel azon vagyok, hogy a gyerekek jó iskolában tanulhassanak, csak én legfeljebb nem harapom le a fejét, ha alulteljesít az a büdös kölyök. Legalábbis nem nyilvánosan.
Hiszen vagyunk még néhányan, akik abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a tudás fontos, a diplomával nem csak a falon lévő lyukakat fedhetjük el, és ehhez alapfeltételnek tarjuk a jó iskolát. A jó iskolába pedig nehéz bejutni.
Ugyanakkor azt is be kell ismernem, hogy én mást tartok hasznos és fontos tudásnak, mint amit ma az iskola, úgy általában tanít. Lehet, hogy én a zöngésség szerinti részleges hasonulás helyett azt verném a komisz kiskorúak fejébe, hogy mi a különbség a köznevek és a tulajdonnevek helyesírása közt, és az előbbieket kisbetűvel kell írni. Ugyanis számos, diplomás (!) fiatal ismerősöm rendszeresen nagybetűvel írja többek közt a névelőket - én, te, ő, stb.- és bizonyos, ünnepélyesnek ítélt szavakat, mint pl. Ünnep vagy Szilveszter.
De mit tudok tenni? Csupán annyit, hogy megpróbálom a 11 éves fejébe verni a valószínűségszámítás alapjait. Vagyis megkérem a felkészítő tanárnőt, hogy tegye meg...
BÓNUSZ!
Leírom a matekfeladat megoldását, hogy ne rágjátok tövig a körmötöket:
a.) 11
b.) 63
c.) nincs ilyen
Ugye, hogy gyerekjáték? Jelzem, az idei sokkal nehezebb volt...
