Drága Lányok, Asszonyok, Szülőtársak!
Mi máson járhatna mostanság az eszünk, mint a gyermekeink évkezdésén? Ha bölcsi, akkor az iszonyú hisztiktől félünk, ha ovi, akkor az iszonyú hisztiktől és ha iskola.... akkor az iszonyú hisztiktől. Bár én felsős gyerekek édesanyjaként már eljutottam arra a magas nevelési szintre, hogy a gyerekeim szinte egyáltalán nem hisztiznek. Én viszont ...
Ennek elsődleges oka, hogy olvasott szülő vagyok. Mondhatom, hogy meglehetősen beleástam magam a gyermeknevelés témába, és dr. Spocktól Vekerdy Tamásig elég rendesen kikupálódtam. Sőt, kb. ötéves volt a fiam, amikor átrágtam magam a Hároméves kor után már késő című, a korai oktatást célzó alapművön.Két hétig kétségbeesetten bámultam a kisdedet, és próbáltam belenyugodni, hogy nem ő fogja megteremteni a Sony céget. (Már csak azért sem, mert a japán szerző már megtette.)
Tehát mint tájékozott anyuka viszonylag pontosan látom, mit csináltam/csinálok rosszul. Ez pedig frusztrál, ami miatt állandóan ideges vagyok, a feszültséget pedig a gyermekeimen vezetem le. Tisztán látom és már ezerszer kielemeztem a folyamatot. Ki merné azt állítani, hogy nem vagyok tudatos szülő?
Tudatosságom részét képezi például az "én-közlés". A nevelésben kezdők számára jelzem, hogy ez arra a kommunikációs formára vonatkozik, amikor a gyermeket még csak véletlenül sem bélyegzed rossznak, ne adj' isten hülyének, csupán azt fejezed ki, hogy hat rád az ő viselkedése. Például, ha délelőtt tízkor, a megbeszélésed kellős közepén felhív és felszólít, hogy azonnal vidd be az iskolába az angol tankönyvek árát, mert ő tegnap elfelejtett szólni, hogy ez a végső határidő, akkor te nem azt süvöltöd a telefonba, hogy "elmész te a sunyiba, édes kisfiam", hanem bársonyos hangon beleleheled a mobilba, hogy "kissé ingerültté tesz engem, hogy a héten ez a harmadik dolog, amit elfelejtesz drágám, majd rám hárítod a megoldást, tehát magadra vess, ha idén nem tanulsz angolul".
Szóval, meglehetősen önhitten azt gondolom, elég tudatos szülő vagyok, olyasvalaki, aki egyrészt Freudot és Coelhot olvas fel esténként a kisdedeknek (utóbbit csak azért, hogy hamar túl legyünk ezen a korszakon), másrészt "játszani is enged" (tudom, hogy eredetileg "engedd", de azt nem tudtam mondatba foglalni). Itt az ideje, hogy ti is teszteljétek, mennyire vagytok tudatosak e téren!
1. A gyermek panaszkodik, hogy néhány kulturált osztálytársa cikizi. Mit teszel?
A. Elmagyarázom, hogy ők az érzelmi intelligencia olyan fokán állnak, mint egy orángután, tehát nemes egyszerűséggel barackot kell nyomni az értetlen kis fejükre.
B. Megtanítom a gyereket a dupla Nelson-fogásra és a hátulról mellbetámadásra.
C. Sosem biztatnám a gyermekem fizikai agresszióra. Majd én bemegyek és laposra verem a kis nyomorultakat.
2. A kiskorú ragaszkodik hozzá, hogy az Egri csillagokat filmen tekintse meg, az olvasónaplót pedig az internetről másolja be. Mit teszel?
A. Felvilágosítom, hogy a kötelező olvasmány böngészése nagyon hasznos és fejlesztő tevékenység, és ha túl lesz az első 100, nem igazán olvasmányos oldalon, ugyanolyan izgalmasnak fogja érezni a történetet, mint a Halál ereklyéit.
B. Elmondom neki, hogy NEKEM nagyon rosszul esik, hogy ilyen könnyen meg akarja úszni a dolgot és az a kettes is nagyon fájni fog NEKEM, amit így majd kiérdemel. Válaszát ("kit érdekel?") elengedem a fülem mellett.
C. Figyelmeztetem, hogy ne felejtse el kézzel aláírni a netről letöltött olvasónaplót.
3. A gyermekeid beazonosíthatatlanul összekaptak, és csak úgy röpködnek a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Mit teszel?
A. Hosszasan ecsetelem nekik a testvéri összetartás jelentőségét, majd felszólítom őket, hogy énekeljük el együtt azt a kínai népdalt, amit a héten tanultunk a Einstein oktatási stúdióban.
B. Azt teszem, amit mindig: kijelentem, hogy a kicsinek van igaza, a nagy pedig szégyellje magát!
C. Rájuk csukom az ajtót, mert nem hallom a tévét.
4. Az épp csak felső tagozatos lányod közli, hogy ottalvós buliba szeretne menni ahhoz az osztálytársnőjéhez, akinek a legvisszafogottabb viselete a nyolccentis tűsarkú. Mit teszel?
A. Elmagyarázom neki, hogy gondosabban kellene megválogatni a barátait. Itt van például a főnököm kislánya, aki négy év alatt végezte el a nyolc osztályt. Meg is hívtam őket uzsonnára.
B. Elengedem, de csak akkor, ha én is ott alhatok.
C. Azonnal beszervezek aznap estére egy kocsmatúrát a haverokkal.
Nos, melyik válaszból gyűlt össze a legtöbb? Tudod mit? Ne számolgass! Ha végigolvastad ezt a bejegyzést, egész biztosan nagyon tudatos, jól képzett, lelkiismeretes és tökéletes szülő vagy!!!
