reblog

Drága Barátnéim!

Azt olvasom ma egy igen hiteles bulvárújságban, hogy az egyik celebünk "elismerte fotóinak retusálását", majd feltette a kérdést, hogy mi ezzel a baj. (Oké, pénzügyi kényszer hatása alatt ismerte el, ugyanis arcát és nyilván retusálatlan testét adta egy fogyasztógépnek.)
Saját kérdésére adott válaszát (miszerint azért kell belenyúlni a képekbe, mert a fényképezős telefonok torzítanak), sajna nem tudom elfogadni. Én is sokáig azt hittem, hogy a fényképező torzít...
A mai napig megdöbbenek, amikor meglátok egy-egy képet az ún. elkapott pillanataimból, ugyanis egy 40-es nő van a képernyőn. Eseménydúsabb éjszakák után akár 50-es. Én meg ugye nemrég töltöttem be a... ja, tényleg.

Ennél már csak az rosszabb, amikor beállított fotó készül rólam, ugyanis az elmúlt évtizedekben rájöttem: nekem nincs jó profilom. Sokan pontosan tudják, melyik az előnyös beállításuk, melyik a szebb profiljuk, honnan kell őket fotózni. Én meg valahogy mindig kihozom magamból a legelőnytelenebbet. Ha alulról fotóznak, megduplázódik a tokám, ha szemből, kiderül, hogy az egyik szemem úgy arányul a másikhoz, mint Stan Panhoz, oldalról pedig eluralja a képet az orrom. Lehet, hogy beperelem az anyatermészetet hátrányos megkülönböztetésért!

A hírességek retusálásával egyébként más bajom is van. Nevezetesen az, hogy ennél jobban már nem tudom behúzni a hasam. Ugyanis ha azt látom az újságosnál, hogy bomba formában van a 47 éves Naomi Campbell, és valóban, egy fekete párducot pillantok meg vonaglás közben, előtör belőlem a nagy nehezen kianalizált kisebbrendűségi komplexusom. Én legfeljebb barnamedve lehetnék Photoshop nélkül. Miért kell nekem kövérnek és öregnek éreznem magam néhány jókezű grafikus miatt? El is határoztam, hogy zászlót bontok és majd jól sarokba szorítom a retusált celebeket és messze elkerülöm a Photoshopot.
És nem. Nem csak azért, mert halvány elképzelésem sincs a használatról...

Lányok, asszonyok, fontos hírem van! Épp most olvastam két tuti mellfeszesítő receptet. Az egyik szerint uborkával összeturmixolt tojássárgájával kell kenegetni a ciciket, a másik az olívaolajos bedörzsölésre esküszik. Égi jel, hogy éppen majonézes uborkasalátát akartam csinálni... ha most nem leszek feszes, akkor talán már soha.

Pedig isten a tanúm, én már mindennel próbálkoztam. 14 évesen vietnami balzsammal kenceficéztem a fejlődést megtagadó testrészeimet, de reménnyel teli hetek után rájöttem, hogy csak a légzésem tisztult ki. Mikor végre már nem zoknival kellett kitömni a melltartóm, akkor a formája nem tetszett. Ezen mindenféle segédeszközökkel - főként persze melltartóbetéttel - igyekeztem változtatni, bár valahol a lelkem mélyén mindig úgy éreztem, ezzel a módszerrel zsákbamacskát melengetek a keblemen. Lelki szemeim előtt mindig megjelent a FÉRFI, amint szemtanújává válik a levetkőzésemnek: ledobom a magassarkút - mínusz 10 centi. Lekapom a hasszorítós bugyit - plusz 3 kiló. Kiveszem a kontaktlencsét - plusz 6 dioptria. Kiejtem a melltartóbetétet - mínusz egy pasi.

Szóval, ha lehet, csak a minimális álcázással éltem, egészen a szoptatásig, amikor is életem legjobb formáját futottam ebből a szempontból. Képes bizonyítékom van rá, hogy úgy néztek ki az adott testrészek, mint testépítők egy nagyobb szteroidkúra után. Aztán egyszer csak elapadt a tej, és maradt a zacskó. Csak sajnos nem lehetett levinni a szelektívbe...

Nem mondom, hogy ez áll életem fókuszpontjában, de tény, hogy - sok negyveneshez hasonlóan - elég nehéz szeretnem azt a természetet, amely így elbánik az anyákkal. Egyszer még egy szégyenletes csodaszernek is bedőltem. Meg nem nevezhető összegért beszereztem egy neves cég világújdonságát. Azt ígérte a leírás, hogy ha a rózsaszín flakon tartalmát a mellemre kenem, a zöld flakonnal pedig a popsim és/vagy a hasam masszírozom, az alul lévő fölösleges zsírtartalék felvándorol a cicimre. Esküszöm.

Nos, hetekig masszíroztam. Szerintetek...??? Talán azt volt a baj, hogy a két kenés közt nem mostam elég alaposan kezet és így felcserélődött a hatás....

Egy ismerősöm ma posztolt egy idézetet, mely szerint boldogtalanság esetén "csak ki kell nyitnod a szemed és meg kell látnod, hogy még mennyi út van, ahol harcolhatsz... hiszen egy szuperhősben mindig ég a vágy, hogy harcolhasson." (Az illető ebből könyvet is írt. Mármint nem az ismerősöm, hanem akitől idézett.)

Esküszöm, hogy elgondolkoztam a magvas sorokon, és elszégyelltem magam. Nagyon nagy gáz, ha 40 évesen nem szeretnék harcolni, csak amennyit nagyon muszáj? Úgy értem, persze, megvannak a mindennapi harcaim, kisebbek (pl: miért nem akar úgy állni a hajam, mint annak a modellnek, akinek a fényképét mindig megmutatom a fodrászomnak) és nagyobbak (pl: hogyan értethetném meg a 14 éves fiammal, hogy nem nekem kell megmutatnia, milyen vagány és ellenálló csávó). De ezekben kimerülök és ha lehet, ezen felül, este 9 után már nem váltanám meg a világot. Előtte is inkább az "élni és élni hagyni" elvét vallom.

Miért nem élhetek egy olyan világban, ami nem a harcra épül? Harcolni a boldogságért, a karrierért, a párkapcsolatért, na meg aztán a békéért... Hát van ezeknél nagyobb ellentmondás? Hiszen hogyan harcoljak a boldogságomért? Álljak szombat hajnalban egy machetével az uram fölött és lerángatván róla a takarót, szólítsam föl, hogy miután végzett a bevásárlással és a hétvégi főzéssel, még masszírozzon is meg ebéd előtt - mert én csak így lehetek boldog? Mondjuk, lehet, hogy ezen elgondolkozom.

A párkapcsolatomért folytatott harcnak pedig nyilván arra kellene épülnie, hogy titkosszolgálati módszerekkel likvidálok minden nőt, akinek esetleg megtetszhet az uram (mert hogy neki ne tessék senki, azt zsarolással már kikényszerítettem), majd végső háborúba kezdek a plusz kilóimmal. Jó, ez utóbbi harc kétesélyes, de egy szuperhős ugye, nem adja fel olyan könnyen. Csak ha muszáj!

Nos, ehhez képest mit teszek én? Ágyba kényszerítem a gyerekeimet (mert azért van bennem agresszivitás bőven), lefekszem és miután negyedszer megtekintettem a Két pasi meg egy kicsi aktuális epizódját (milyen disznóság, hogy az egyik részt másnap mindig megismétlik), olvasok az ágyban. Ahelyett, hogy harcolnék - mondjuk az öregedés ellen. 

Ez így nem mehet tovább. Most már én is szuperhős leszek. 40-es, kétgyerekes szuperhős. Már csak azt kéne kiderítenem, van-e a méretemben Macskanő-ruci....

Hölgyeim! A mai nap híre, hogy az aputest (dadbod) után feltörőben van az anyutest (mumbod) is. Hát van-e ennél csodásabb hír június elején? Mert ez azt jelenti, hogy még a hétvégén (egész pontosan szombaton) elrohanhatok bikinit venni! Hiszen ma már nyilván minden férfiállat megtudta, hogy lehanyatlott a 90-60-90-es méretnek, és felragyogott a 80-70-100 csillaga. (Újszülöttek kedvéért: az első szám a mell-, a második a derék-, a harmadik a csípőbőség.) 
Mert bizony, bizony, bizony, túl néhány gyereken, és néhány X-en, nem feltétlenül vagyunk kigyúrt fitneszmodellek. Kivéve aki 40 éves, kigyúrt fitneszmodell, de ettől a csekély számú csoporttól most eltekintek. A has már sosem lesz olyan lapos, a cicik feszessége - különösen, ha szoptattunk - már nem vetekszik egy pöttyös labdáéval és a narancs sem csak a gyümölcssalátából ismerős.

Az aputest kapcsán leírták, hogy a természetes (de nem jegesmedve-szerű) férfitest megbízhatóságot, felelősséget, otthonosságot sugall és leveszi a terhet a tökéletesen szálkás férfitest miatt szégyenkező pasikról. Milyen terhet, könyörgöm? Még a mondás is úgy tartja: a férfinak csak egy fokkal kell szebbnek lennie... Shreknél. Bár, tulajdonképpen még Shrek is egész jól kifogott egy királylányt.

De mit szóljunk mi, nők? Abban a percben, amikor megjelenik rajtunk az első szem alatti táska, egy kis hurkácska, esetleg a megnyúlt bőrünket próbáljuk beletuszkolni egy melltartóba, nos, ebben a pillanatban ki is lehet ránk tenni az "AKCIÓS" táblát. Ugyanis bárki bármit mond, a bombatest még mindig nagyobb fordulatszámra pörgeti a pasikat, mint az anyutest. Vagyis csak pörgette. Most ugyanis a hímek is megtudták az igazságot, és ezentúl hanyag megvetéssel fognak hátat fordítani Rubint Rékának és fókuszálnak mondjuk... rám.

Ezért hát most megyek és beszerzem a leggyilkosabb bikinit, amit csak 2 madzag tart össze. És lehet, hogy veszek hozzá egy 2x2 méteres strandkendőt is....

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy ma - június 3-a ide vagy oda - minimum 30 fok van. Ilyenkor normális ember izzad. Én pedig ugye normális ember, egész pontosan asszonyszemély vagyok. Ergo izzadok.
De rendben van az, hogy az izzadtság akkora foltot hagy a pólómon, mint egy kisebb lavór? Az alsóneműmet pedig csak centrifugáznom kellene?
Ebből és egyéb jelekből arra következtetek, hogy közeledik a klimax. Vagy inkább közeledHET. Mert ugye van aki észre sem veszi. Mondják. Ráadásul elvileg 45-50 éves kor közt kellene elkezdődnie, de egy ismerősömnél 32 évesen diagnosztizáltak korai menopauzát.
Jó, mondjuk más feltűnő tüneteket egyelőre nem produkálok, hiszen a hangulatingadozás a védjegyem, semmi sem maradt el, ami esetleg a klimaxra utalhatna, és a plusz kilók - nos, azt hiszem, vannak olyan szerencsések, akik nem feltétlenül időzítik a kilók felkúszását a menopauza időszakára. Kúsznak azok folyamatosan...
Apropó: menopauza. Ha a jelentését boncolgatjuk, a meno hónapot, a pausis szünetet jelent. Ez azonban nem fedi igazán a valódi jelentést. Ugyanis a folyamat, amely a női szervezetben mindenkinél előbb vagy utóbb bekövetkezik, az nem "szünet" hanem a reproduktív ciklus teljes megszűnése - olvasom egy portálon.
Tehát aki átesik ezen a pompás kis korszakon, az nem reprodukál többé, pá-pá babailllat! Jaj. Sokkal kevésbé fájdalmas úgy fogalmaznom: pá-pá istállószagú kamaszfiú-szoba! Erről már könnyedén lemondok.
Pedig tudom, hogy sokan 40 körül vágynak "még egyszer, utoljára" egy babára, de őszinte leszek: én is nagyon szívesen dajkálgatnék néhány óráig újra egy kis hurkás csomagot, de az utána következő 15-20 évről tulajdonképpen könnyű szívvel lemondok...
És hogy egy klimaxhoz közelítő csaj is lehet még szexis a párja szemében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az uram azt szeretné, ha a 15 éves testhezálló rucimat ölteném fel egy közelgő bulira. Szegény...! Biztosan elhomályosította a látását a férfiklimax. Állítólag a szemre is hat.