reblog

Hölgyeim és ... hölgyeim!

Ez a bejegyzés nektek szól, akik 29 nyelven ismeritek az AKCIÓ szót (melyet a jelentés iránti áhítatból írok csupa nagybetűvel), beleértve a zulukaffer nyelvjárást is. Bizonyára észrevettétek, hogy ismét AKCIÓ van! Leértékelés! Sale! Kiárusítás!

Esküszöm, én csupán rozskifliért ugrottam be az Árkádba, és hát nem beleütköztem ebbe a mesés lehetőségbe? Szinte minden üzlet kirakata feliratokkal van tele, beleértve bizonyos matematikai fejtörőket, mint - 30 %-os leárazás... Miután legyőztem magamban a gyanút, hogy esetleg most mindent 30 %-kal drágábban szerezhetek be, 210-es pulzussal vetettem bele magam a forgatagba... mert itt bizony egyszeri és megismételhetetlen alkalomról van szó, nemdebár?

Szerintem kétféle AKCIÓvadász van:
- Az egyik akkurátus listával indul el a körútra és ha nincs a kínálatban rózsaszín-sárga pöttyös garbó, XS-es méretben, akkor nem vásárol semmit. Mondjuk, ezzel a típussal a való életben még nem találkoztam.
- A másikra - és azt hiszem, mi mindannyian ide sorolódunk - az AKCIÓ szó gyakorlatilag a gravitációnál erősebb vonzást fejt ki, aminek lehetetlen ellenállni a fizika törvényei szerint. Tehát fölösleges is lenne a próbálkozás.

Így aztán érdemes átadni magunkat a misztikus áhítatnak és végignyálazni a kínálatot. Az első lépés természetesen a bolt megválasztása. AKCIÓs időszakban is érdemes szem előtt tartani a 11. parancsolatot:
Ha pedig nem tartozál a felső kétezerhez, olyanféle kufárhoz ne térj be, amelyik nem tünteté fel az árakat!
Ez rögtön leszűkíti a lehetőségeket.
Második lépésként ajánlatos kizárni az olyan üzlettípusokat (például háztartási- és vegyiáru, esetleg lakberendezés), amelyekben egész biztosan nem szeretnél pénzt költeni. Ezekbe elégséges csupán a beszerzőkörút végén belibbenni, hiszen így már nagy valószínűséggel megelégszünk egy állatmintás gofrisütővel a szintén csábító 18 részes edénykészlet helyett.
Maradnak tehát a ruházati-, cipőüzletek, esetleg drogériák. Talán az ékszer- és óraboltok.

Amint belépünk a kereskedésbe, nem szabad elveszteni a fejünket, és azonnal fókuszálnunk kell a kis AKCIÓ táblákra, nehogy már teljes áron vásároljunk a NEMAKCIÓSOKból! Innentől hatalmas előnyben vannak a régi AKCIÓvadászok, akik 50 méterről kizárnak bizonyos színeket és fazonokat, amelyeket meg sem közelítenek.

Maradnak tehát a ránézésre megfelelő paraméterekkel rendelkező ruhadarabok és lábbelik. És itt következik be az AKCIÓs vásárlás fordulópontja: a méret! Ugyanis valamilyen kifürkészhetetlen okból a gyártók látszólag ugyanannyi XS-es és XXL-es méretű blúzt dobnak piacra, mint M-eset. Ez utóbbiból viszont kétmilliárdszor többre van igény. Ergo mire beütnek a szezonális AKCIÓk, nagyjából csak az előbb említett méretek sorakoznak a polcokon. Legalábbis a gyakorlatlan AKCIÓvadászoknak!
A profik ugyanis turkálnak, széthajtják a vállfákat, kihalásszák a polcok mögé lehullott darabokat és jó eséllyel egy 34-es és egy 56-os méret közül kiemelnek egy 38-asat.... ami maga a mámor! Szerintem nagyjából ilyen érzés lehet egy szafarin lepuffantani a békésen legelésző, szörnyű károkat okozó antilopot...

Ebben a szellemben érdemes tehát vadászgatni és beszerezni a legégetőbben szükséges must-have darabokat, amelyeket ugyan már csak jövő ilyenkor tudunk felvenni, de mint tudjuk, a divat örök körforgásában előbb-utóbb minden visszatér. Én most például erősen fohászkodom, hogy valaha az életben legyen még trendi a kockás poncsó, amelyből tegnap szereztem be AKCIÓsan 3 darabot...

Drága Barátnőim és Barátaim!

Immár valamennyien túl vagyunk a karácsonyi hagyományok jelentős részén, úgy, mint
- egész napos lihegés a tűzhely körül (csak, hogy 10 perc alatt mindenki végigfalja a teljes menüt),
- hosszas lamentálás az ömlesztve árult szaloncukrok felett, hogy miért kellett megint kókuszosat venni, ami ugyanolyan ízű, mint a marcipános, pláne, hogy Áronka csak a zseléset szereti,
- a második tepsi mákos bejgli megsütése, ami ugyanúgy atomjaira repedt, mint a diós,
- gyors kör még 24-én délelőtt a Tescoba, hogy megvegyük az 5. csomag szeletelt kenyeret, és biztos, ami biztos még egy adag bejglit (pontosabban mákos jellegű tekercset, ami ugyanannyira tér el a csomagolásán látható mákban dúskáló süteménytől, mint a Kékestető a balatonlellei strand homokvárának romjaitól),
- a nagypapi ismételt újraélesztése (akinek nem is a pontyszálka szaladt a torkára, hanem már a kenyérmorzsától fuldokolni kezdett),
- a halászléfolt reménytelen sikálása a férjünk ünneplő ingéből és annak megfogadása, hogy jövőre tényleg melegítőben fogjuk az asztalhoz ültetni.

A legfontosabb mozzanatról azonban érdemes külön is megemlékezni: vagyis az ajándékozás csodás pillanatairól. Tapasztalt asszonyok már pontosan tudják, hogy érdemes betartani az ajándékbontogatásnak és az élmény feldolgozásának pontos rituáléját, hiszen így sokkal könnyebb lesz a rettentő ajándékoktól megszabadulni.

1. Óvatosan a csomagolással!

Tilos tépni, marni, foggal szétmarcangolni a csomagolópapírt, hiszen egy kis mángorolással az még tökéletesen be fog válni jövőre is. Ráadásul a lassú bontogatás lehetőséget ad arra is, hogy ráragasszuk az arcunkra azt a vigyort, amely akkor sem tud leolvadni, amikor megpillantjuk a tusfürdő-testápoló kombót.

2. Ne bontsunk fel semmit!

A fa alatt könnyen elveszti az ember a fejét és lecsavarja annak a dezodornak a kupakját, amelyre már a 90-es években is allergiás volt és miután látványos beleszagolt, akár még hálás pillantásokat is lövell az ajándékozó nagynéni felé, holott ez szigorúan tilos. Így ugyanis sokkal nehezebb továbbadni ezt a szépséget az unokahúgunk szülinapján. Vagyis bontás, megpillantás, látványos lelkendezés, szigorúan érintetlenül elhelyezés a fa mögé.

3.  Igényt kell tartani a blokkra!

Nagyon fontos szabály, hogy amennyiben háztartási gépet, ruhát vagy nem romlandó árut kapunk, amelyről tisztán látszik, hogy soha, de soha nem fogjuk használni, hordani, viselni, szeretetteljesen, de határozottan kérjük el a blokkját. Esetleg érdemes előhozakodni azzal, hogy az emlékezetes ajándékaink blokkjait egy külön emlékkönyvben gyűjtjük, és eme remek botmixer-blokknak szánjuk a borítólapot.

4. Szelektáljuk az ajándékokat!

Az ajándékokat érdemes öt csoportra bontani: használható, visszacserélendő, kidobandó, tovább ajándékozandó és elpakolandó-és-jövőre-felmutatandó. Ez utóbbi csoportba azon ajándékok tartoznak, amelynek ajándékozói – évente egyszer látott nagynénik, keresztszülők és másod unokatestvérek – minden évben számon kérik az előző adományokat. Ezeket felcímkézve be kell stószolni a pincébe és 2016. december 23-án előhalászni. Ilyenkor kerülhet ki minimalista stílusú lakásunk falára a 87-ből származó mulatt nőt ábrázoló makramé, ekkor kell felvennünk a farmer fölé a déditől kapott műselyem kimonót és bizony ekkor jön el az ideje, hogy kiskamasz fiunk lenyúzza a bőrt az orcájáról a nagyi három évvel korábban ajándékozott Gilette-jével.

Ezek után nincs más hátra a karácsonyból, csak a zokogó kislányunk vigasztalása, aki megpróbált a használati utasítás szerint sálat kötni azzal a méregdrága kötős játékkal…  

Drága Barátaim!

Biztosan olvastátok a napokban, hogy mire kerestünk rá mi, magyarok a legtöbbször a Google-ban 2015-ben. Az Éden Hotelre.... meg arra, hogy fogyni akarok....

Nyilván senkinek nem mondok újdonságot, amikor kifejtem, hogy változóban van a világunk értékrendje, különösen a tehetség és az érték meghatározását illetően. Ma, amikor Nicky Minaj az élő cáfolata annak, hogy több kell a népszerűséghez, mint egy sebész által faragott, termetes hátsó, talán át kellene fogalmaznunk a tehetség meghatározását. Tehetségnek nevezhetnénk például azt a képességet, amellyel például Kim Kardashian bír: bármiféle veleszületett adottság (pl: zenei hallás, matematikai képesség, gyógyító érzék, sporttalentum vagy intelligencia) híján is képesség a pénzcsinálásra.

Ugyanakkor kár lenne tagadni a szorgalom jelentőségét. Szorgalmasan ott kell lebzselni a fontos emberek körül, szorgalmasan jelen kell lenni a médiában (bár az igazán tehetséges emberek szorgalmas PR-osokat alkalmaznak, hogy abból is hír legyen, ha a macskájukat ivartalanították) és szorgalmasan kutatni kell, hogyan lehet még egy kicsit alábecsülni a közönség igényszintjét.
Ugyanis valahogy úgy vagyunk huzalozva, hogy szeretjük, ha kiszolgálnak minket és a lehető legkevesebb erőfeszítést kell tennünk valaminek a megszerzéséért.

- Ha olvasásról van szó, legyenek egyre nagyobbak a betűk, rövidebbek a mondatok és - ha lehet - színesebbek a képek.

- Tévénézéskor gyakorlatilag már olyan magas az ingerküszöbünk, hogy egy-egy népszerű valóságshow vagy vetélkedő csak 48-as karikával mehetne. A hírműsorokat a feldarabolás, kirabolás és öngyilkos merénylés után átkapcsoljuk. 

- A zenében már rég közismert, hogy csak bizonyos alapdallamokból lehetnek slágerek, mert azokat érezzük ismerősnek, azokon nem kell gondolkoznunk. A DJ-knél és a techno, a hip-hop műfajában még csak nem is követelmény a dallam. Sőt, tulajdonképpen olyan zavaró tényező, amely elnyomja a tucc-tuccra beállított dobgépet.

- A gyorsételek arra építenek, hogy ne kelljen sokat bajlódnunk az ízekkel és a rágással.

- Végülis a saját életünkön sem nagyon szeretünk rágódni, (anyagilag) is nagyra értékeljük, ha különböző "segítők" megmondják nekünk, mit kell tennünk. A gyógyulásunkról pedig nem is érdemes filozofálni. Ki az a szerencsétlen, aki reggelente képes elmenni futni és a felfújt péksütemény helyett zabkását kotyvasztani, ahelyett, hogy bedobna 4-5 tablettát?

Na már most, ha ennyire alacsonyan húzzuk meg a szintet, miért ne tartanánk igazi tehetségnek VV Amarettot és miért ne szögezne minket a képernyő elé, ha egy ex-pornósztár a kijárat feliratot keresi a vadonban? Ráadásul a tehetség sokak szerint nem is annyira lényeges. Einstein is úgy gondolt magára, mint akinek semmiféle különleges adottsága nincs, csak rendkívül kíváncsi. (Na jó, mondjuk, én hiába lennék kíváncsi az univerzum keletkezésének titkára, nem jutnék tovább azon a döntő kérdésen, hogy mi az összefüggés a villanykapcsoló és a kiáradó fényesség közt.)

Tehát a tehetség és annak jutalma kérdéskört illetőn meg kell állapítanunk, hogy nem feltétlenül azok lesznek ismertek, akikben tényleg megvan a nyerő párosítás: a tehetség és a szorgalom. Ennek ékes bizonyítékaként álljon itt néhány párba állított név (ugyanazokról a területekről) és becs' szóra ki-ki vallja be, melyikükről hallott:

Zene
Várdai István, csellóművész, a Genfi Nemzetközi Zenei Verseny győztese VAGY Kis Grófo

Jövőkutatás
dr. Meskó Bertalan, orvosi jövőkutató VAGY Frabato

Gasztronómia
Mizsei János, a Dining Guide szerint a legifjabb séftehetség VAGY Bódi Margó

Médiaszemélyiség
Veiszer Alinda Prima Primissima díjas riporter VAGY Győzike

Nos????

​Drága Lányok, Asszonyok!

Amennyiben a blog címében megjelölt negyvenesek vagytok, jó eséllyel már késő tisztázni azt a kérdést, hogy vajon készen álltok-e az anyaságra. És egy-két-három gyerek után még inkább késő azt sikoltozni, hogy "nem"!
Ellenben, ha még a gyermekvállalás előtt álltok, és rádöbbentetek, hogy úgy sincs olyan ideális pillanat, amikor minden stimmel egy baba érkezéséhez (vagy a munka túl fontos, vagy a pénz kevés vagy eszetekben sincs szülni a mellettetek hortyogó naplopónak), érdemes végiggondolni néhány apróságot.

Az alábbiakban sorba rendeztem hét darab olyan kérdést, amelyek mentén tisztább képet alkothattok önmagatokról és arról, vajon készek vagytok-e mindarra a sok csodára, amelyet az anyaság jelent. Figyelem! Csak az őszinte válaszok számítanak (egyébként is: kit szeretnénk becsapni, ugye???)

Ébredés után mennyi időre van szükséged, hogy magadhoz térj?

1. válasz: Nagyjából 20 percig próbálom kinyitni a szemem, újabb 10 perc, amíg megmozdulnak a végtagjaim és csak ezek után tudom felszólítani az uram, hogy főzzön egy kávét!
2. válasz: Nincs átállási idő, mert gyakorlatilag ébren alszom egy széken.

Jól tűröd, ha más osztja be az idődet?

1. válasz: Az én időm - az én beosztásom. Nekem aztán senki se mondja meg, mikor géllakkozak!
2. válasz: Az anyám után azonnal megalomán pasik mellé kerültem, és most egy kontrollmániás cserkészkapitány a főnököm. Soha életemben nem osztottam még be az időm.

Mennyi időt szánsz magadra egy nap?

1. válasz: Nincsenek nagy igényeim, de szeretek rendben lenni. Kis hajmosás, szárítás, smink, relaxáló fürdők a nap végén, kétnaponta szoli, hetente kozmetika, manikűr... de tényleg ennyi.
2. válasz: Fogmosás közben fésülködöm és a buszon festem a szempillám.

Hogy bírod a fájdalmat?

1. válasz: Öööö... a fülbelövés előtt epidurális érzéstelenítést kértem.
2. válasz: Amikor vakbélgyulladásom volt, a mentő érkezése előtt még lemostam az ablakokat.

Mennyire zavar a rendetlenség?

1. válasz: Ha ki van egyengetve a terítő sarka és ABC-rendbe állítottam a sminkcuccaimat, simán elsiklom egy használt papírzsepi felett. (Miután falhoz állítottam a bűnöst, aki otthagyta.)
2. válasz: Ha a a párom holmijai közt meg van hagyva nekem egy kis ösvény, nem szólok egy rossz szót sem.

Hogy tűröd, ha a párod elvágja a kezét hússzeletelés közben?

1. válasz: Mindent megteszek, hogy minél előbb abbahagyja az óbégatást. Nehezen viselem a panaszkodókat.
2. válasz: Annyira beleélem magam a fájdalmába, hogy csodálkozva látom, hogy az én kezemből nem csöpög a vér. Ugyanakkor igyekszem a helyzet magaslatán állni és stabil oldalfekvésbe helyezni.

Meddig tudnád nélkülözni a csajos bulikat, az edzést, a mozit, a kávézókat és a felnőttbarát hoteleket?

1. válasz: Miért kéne nélkülöznöm? Tanuljon meg alkalmazkodni az a gyerek!
2. válasz: Évek óta nem járok ilyen helyekre, hogy ne érjen felkészületlenül a dolog...

Amennyiben a válaszaid közül akár csak egy is az első kategóriába esik, gondold végig ezt az egész anyaság dolgot! Talán még nem látnád meg benne az igazi szépséget...

Kedveskéim, Drága Jó Párkapcsolatban Élők!

Mint azt valamennyien tudjuk, a tartós, jól működő párkapcsolatnak számos ismérve van (mint például, hogy jó esetben két személy vesz benne részt, akik valamiféle konszenzuson alapuló kontaktust tartanak fenn egymással), de mind közül az egyik legfontosabb a figyelem. Hangsúlyozottan nem a tévé, hanem a másik fél felé irányuló figyelem.

Az is meglehetősen közismert tény, hogy a nők egyik bámulatos képessége az osztott figyelem (amelyhez a munkahelyi környezetben roppant gyümölcsöző multitasking is társul), tehát mi akkor is tudunk a párunk beszámolójára figyelni, ha közben paprikás krumplit főzünk, céges e-mailekre válaszolunk és a gyerek tornacipőjéről kapargatjuk a sarat.

Ellenben ő, mármint a párunk könnyedén megadja magát a figyelemelterelő körülményeknek, miközben mi a szomszédasszony macskájának legutóbbi ajtó előtti gaztettét ecseteljük. És hogy melyek lehetnek ezek a körülmények? A tévéhíradó, az atlétika vb, a Libabokor-Nyíratád selejtező mérkőzés, egy fontos tegnapi hír az Indexen, egy berepülő légy, egy benőtt köröm, egy felszeletelésre váró kolbász - a teljesség igénye nélkül.  
Fontos tehát, hogy ne dőljünk be a rendszeres időközökben felhangzó hümmögésnek és a plüsskutyákat megszégyenítő bólogatásnak.

Következzék tehát egy házilag is kivitelezhető teszt, amellyel feltérképezhetitek, mennyire figyel rátok a párotok!

1. A legklasszikusabb eset: új frizurával libbensz be az ajtón. Hogy reagál a párod?
A. Fel sem pillantva a számítógépből, megjegyzi: "Milyen jól nézel ki drágám, van valami új rajtad?" (Kezdőknek fontos tudni, hogy ez a kérdés minden minden körülmények közt beválik, tehát kéretik nem bevenni.)
B. A párod puszival üdvözöl és miközben beszippantja a hajlakk átütő szagát, kedvesen megkérdezi, mit hoztál vacsorára.
C. A kedvesed elismerően végigpásztáz és megjegyzi, milyen remekül áll neked ez a lépcsőzetes vágás és az ombre hajfestés. (Figyelem, ez a mondat okot ad az erőteljes gyanakvásra: a párod nemi identitása megkérdőjelezhető. Vagy a párod nő.)

2. Kifejted a párodnak, hogy nagyon aggódsz a következő hetek miatt, mert meg kell szervezned a gyerekek iskolai és iskolán kívüli életét, apukád születésnapját, az ablakok mázolását, mindezt persze munka mellett - és örülnél valamiféle segítségnek. (A feladatok bármi mással behelyettesíthetők.) Hogy reagál a párod?
A. Megnyugtatónak szánt hanglejtéssel közli, hogy nem kell aggódnod, eddig is mindent meg tudtál oldani, most is biztos így lesz...
B. Kioktató hangnemben közli, hogy te mindig mindent túlizgulsz és megkérdi, miért nem tudod élvezni az életet.
C.Beordít a gyerekek szobájába, hogy 6-8 évesen ideje lenne önállósodni és ezentúl nem hajlandó őket reggelente iskolába fuvarozni.

3. Hosszas tipródás után elmeséled a párodnak, hogy megláttad a barátnőd férjét egy másik nőt ölelgetni az utcán és tanácsot kérsz, mit tegyél. Hogy reagál a párod?
A. A szokásos hümmögés és bólogatás közben megjegyzi, hogy persze, nyugodtan hívd át a barátnődéket vacsorára.
B. Egy kiselőadásban felhívja a figyelmedet a barátnőid gondosabb megválogatására.
C. Megkér, hogy állj el a tévé elől.

4. A rég beharangozott érettségi találkozóra készülsz és a tükör előtt állva megkérded a párod véleményét arról a kis fekete ruháról, amit az utóbbi öt évben minden jeles eseményen viseltél. Hogy reagál a párod?
A. Megjegyzi, hogy nagyon csinos az új ruhád és hangosan morfondírozik, mennyibe kerülhetett.
B. Hová-hová? - kérdi számon kérő hangnemben.
C. "Hiúság, asszony a neved" - sóhajt és folytatja az aprólékos orrszőr-nyírást.

Nos, akár az A, akár a B, akár C válaszból van a legtöbb, fontos lenne elbeszélgetnetek a párotokkal az értő figyelem mibenlétéről. De csakis a híradó és az időjárás jelentés közti percekben - hátha akkor képes lesz rátok figyelni!