reblog

Drágáim!

Most megjátszhatnám, hogy nem AZ ELSŐ c. pályázatra írogatom ezt a bejegyzést, de arra gondoltam, nem leszek olyan képmutató, aki megpróbál úgy tenni, mintha véletlenül jutott volna eszébe ez a szebbnél szebb gondolat.
Tehát elkezdtem azon gondolkodni, mit is jelent nekem AZ ELSŐ és miért olyan becses is ez a bizonyos elsőség. És tudjátok, mire jutottam? Hogy néhány kézenfekvő kivételtől eltekintve (mint például az első szerelem a homokozó partján, az első viszonzott szerelem a homokozó partján, az első mindent elsöprő szerelem  az iskola első napján, vagy az első lassúzás nyolcadikban a szerelmemmel, aki nem is tudott róla, hogy a szerelmem), szóval néhány nyilvánvalóan ütős elsőségtől eltekintve szerintem a második jobb, mint az első.

Az első ugyanis többnyire bátortalan, esetleg béna, mesterkélt és nem olyan, mint vártad. Ehhez képest a második már sokkal felszabadultabb, profibb, és igazán trendi. Gondoljunk csak a nyolcvanas évek közepén csináltatott dauerre! Az első után még úgy néztünk ki, mint a nyári záporból esernyő nélkül hazatérő Balázs Pali, de másodjára már azért sokkal jobban hoztuk az eredetileg is megcélzott Kylie Minogue-os formát.

Számos ilyen példát érdemes még végiggondolni!

- Az első palacsinta tapasztalataim szerint általában túl olajos, a körvonala pedig kb. a norvég fjordokat idézi. Vagy azonnal elszakad. A második már csak az egyik oldalán ég oda.

- Az első álláspályázatra készülő önéletrajzba még beleírunk mindent, ami fényezhet minket, a gimnáziumi rajzversenytől kezdve a Harvardon szerzett diplomáig. A másodiknál többnyire rájövünk, hogy az asszisztensi álláshoz nem érdemes feltüntetni a doktori címet.

- A férjünkkel töltött első közös vasárnapon még képesek vagyunk 20 perccel korábban felkelni, hogy betehessük a kontaktlencsénket és diszkrét sminkben vihessük ágyba a reggelit. A második év után már kikérjük magunknak, ha reggel hatkor nem hagy aludni az állandó ölelgetésével.

- Az első gyereknél még fontosnak tartjuk a tudományos megközelítést és képesek vagyunk a hajnali négy órás szoptatásnál is villanyt kapcsolni, hogy megmérhessük, mennyit fogyasztott az egyébként makkegészséges kisded. A második gyereknél már csak félálomban lebbentjük fel a hálóinget és a mell before-after állagából következtetünk a fogyasztás mennyiségére.

- Ugyanígy azt gondoljuk az elsőszülött esetében, hogy csak a kitűnő tanuló viheti valamire, és amikor rájövünk, hogy a hatodikos matekot először magunknak kellene megérteni, levadászunk egy magántanárt, aki bepréselődik a zene- és a nyelvóra közé. A második gyereket még tizenhét éves korában is kicsapjuk a gyepre, hiszen Vekerdy is megmondta, hogy legjobban a szabad levegőn történő mozgás fejleszt.

- A sokat dicsőített első gondolat sem feltétlenül jobb a másodiknál. Sőt. Egy bizonyos kor után már kifejezetten el is hessegetjük az első gondolatot, és nem olvasunk be a főnökünknek a lekezelő hangnem miatt. Inkább bölcsen megvárjuk a második gondolatot, amely szinte mindig ugyanúgy hangzik: természetesen, Főnök!

- Az első elutasításba bele szoktunk kicsit halni, legyen szó munkáról, szerelemről, barátságról vagy a fiókban rejtegetett verseinkről. A másodiknál már dörzsöltebbek vagyunk, és birtokunkban van Woody Allen nagy igazsága: nem is szeretnénk olyan klub tagjai lenni, amelyik minket is hajlandó lenne felvenni...
 

Kedves Apukák, Drága Gyermekek!

Megállíthatatlanul robogunk május első vasárnapja felé, amelyről sokatoknak csak a vasárnapi ebéd utáni félálomban ugrik be, hogy talán valami nemzeti ünnep. Vagy valakinek a névnapja.
Szerencsére két hete sokkal könnyebbé vált a dolgotok, hiszen már a hét eme utolsó napján is módotokban áll leugrani a plázába, amikor a neten szörfözve feltűnik a szalagcím: Ma ünnepeljük az édesanyákat!

Nos, amennyiben tényleg az utolsó pillanatra hagynátok az akciós hatos csomag muskátlitő beszerzését, tekintsétek tárgytalannak ezt a bejegyzést. Ha viszont egy kicsit előbb kezdtek el azon mélázni, mivel is szerezhetnétek egy kis örömet a fáradt pillantású anyának, következzék néhány igazán szívet melengető ajándékötlet (a hatos csomag muskátlitövön kívül):

5 alkalmas bébiszitter bérlet

Ezzel két legyet üthettek egy csapásra:
-Öt kitűnő alkalmatok nyílik meglepetés programokat szervezni anyunak. A meglepetés program azt jelenti, hogy nem anyának kell kitalálnia, leegyeztetnie, megszerveznie, főzni rá, majd új időpontot kérnie, illetve visszaváltania a jegyeket.
- Nem szükséges anyának végtelen lelkiismeret-furdalással küzdenie, amikor másra bízza szeretett magzatait, hiszen egyszerűen kész helyzet elé van állítva: ki van fizetve a dadus, nincs mese, el kell tölteni egy felnőtt estét, különben kárba vész a lóvé!

Félévre előre kitalált hétvégi menüsor

Minden háziasszony és anyuka mumusa a péntek déltől egyre égetőbbé váló kérdés: mit főzzek hétvégén? Azonban tévednek azon apukák és gyermekek, akik azt hiszik, ezzel csak őket lehet kikergetni a világból. Ez a kérdés az anyukák agyvizét is képes felforralni, ráadásul a válaszok is meglehetősen siralmasak. Higgyétek el, nem okoz feledhetetlen pillanatokat nyolcvanharmadszor is rakott krumplit alkotni. Az előre kitalált hosszú távú menüsorral azonban a pénteki tépelődés is megelőzhető és az ismétlés lélekromboló hatása is kisebb (tekintve, hogy ha le kell írni, csak feltűnik a családtagoknak, hogy mindig ugyanazt vetik papírra).

Megjelenés a fogadóórán/szülői értekezleten

A kedves jó édesapák hatalmas terhet vehetnek le az anyukák válláról, ha magukra vállalják a soron következő fogadóórán való részvételt, amelyen arról kell meggyőzni a matektanárt, hogy a gyermek nem személyes ellenszenv miatt írja a harmadik egyes dolgozatot, hanem azért, mert zenésznek készülvén olyan távol áll tőle a kétismeretlenes egyenlet, mint Arisztotelésztől a heliocentrikus világkép. (Nyugodtan lehet használni a Makó Jeruzsálemtől kifejezést is.)

Ezer éve halogatott feladatok elvégzése

Óriási meglepetés tud lenni anyák napján, ha olyasmivel szembesülhet anyuka, amit álmában sem mert remélni. Például:
- kicserélődött az a villanykörte, amit még az asztal tetejéről sem ér el,
- megjavítódott az az asztalfiók, ami hónapok óta betolhatatlan,
- megszerelődött a karácsony óta félig leeresztett állapotban ragadt redőny és
- elpakolódott az udvarról az "egyszer még jó lesz valamire " felkiáltással odahelyezett hajdani tévéállvány.

De, tudjátok mit, Drága Édesapák és Gyermekek? Egy hatos csomag muskátlitő is remek lesz...

Drága Negyvenes Barátnéim!

Valljuk be, elérkeztünk abba a korba, amikor nagyjából rálátunk elmúlt évtizedeink tévelygéseire, kisiklásaira és teljes zsákutcáira. Ez az a kor, amikor már jól ismerjük magunkat, amikor többé-kevésbé már rendben van az arcunk. Csak éppen közben a testünk kezd atomjaira hullani. De javaslom, ne rágódjunk ezen, hiszen ismerjük az örök fiatalság titkait:

- élj tudatosan,
- egyél lassan,
- és hazudj a korodról! (Egy nő kora mindig attól függ, ki kérdezi.)

Negyven-akárhány évesen már bevallhatjuk, hogy voltak dolgok az életünkben, amelyeket jobb lett volna kihagyni. Olyasmik, amelyek húszévesen marha jó ötletnek tűntek, ma viszont már hálát adunk az égnek, hogy akkortájt nem volt még Facebook, amely azóta is tárolná az akkor készült fotóinkat. Mire gondolok? Íme, néhány példa:

1. Tetkó

Tizennyolc évesen iszonyú menő volt a derekunkra tetováltatni azt a pillangót. Javaslom, kezdjünk szorgalmasan imádkozni, hogy újabb húsz év múlva ne tűnjön egy hasadékban kuporgó egerészölyvnek!

2. Lehetetlen-szőke haj

Kit érdekelt húsz évvel ezelőtt, hogy természetes fekete (illetve mélyfeketére festett) szemöldökünk felett meghökkentően hat a szőkének az az árnyalata, amely a szalmasárgából és a lilából keveredett ki valahogy? Úgy gondolhattuk, hogy ha Madonnának bevált Ámerikában, nehogy már az ózdi strandon ne legyen menő! Az a lenőtt sötét sáv pedig olyasmi lehetett akkortájt, mi manapság az ombre hajfestés.

3. Beton erősségű dauer

Én a magam részéről egy bivaly dauer kedvéért még a fejbőröm másodfokú égési sérülését is hajlandó voltam elviselni, de nagyon megérte. Kedvenc fotóim egyike az a gimnazista portré, amelyen a rackajuhokat megszégyenítő bongyor rövid hajam alul a nyakamnál nyílegyenesen meredezik, mert nem volt olyan kicsi csavaró, amelyre azt a részt rá lehetett volna tekerni. A dauer akkori, vegyi támadásnak minősülő aktusát ráadásul addig ismételtem, amíg két év csúszással rá nem döbbentem, hogy kiment a divatból.

4. Színváltós rúzs, színes kontaktlencsével

Remélem, nem csak én voltam olyan zsírkirály 20-25 évvel ezelőtt, hogy megélhettem a színváltós rúzsok csodáját. Nekem speciel egy alapvetően zöld színű darabom volt, ami az én ajkaimon rikító rózsaszínné, a barátnőmén padlizsánlilára változott. Bár magát a színt utáltam, de a varázslat magával ragadott. Az újdonságok szerelmeseként még egy türkizkék konkaktlencse beszerzésén is gondolkoztam, de szerencsére ennek gátat szabtak az anyagi korlátok. (Már akkor is csak a gazdagoknak lehetett türkizkék szeme...)

5. Push-up melltartó házilag

Bármilyen hihetetlen, a kilencvenes években még nem volt ennyire elterjedt a melltartóba eleve beépített mellnövelő betét. Az égető kérdés orvoslása tehát csakis amatőr megoldásokkal volt lehetséges, mint az összehajtogatott zokni, illetve menőbbeknél a külön kapható, félhold alakú műselyem betét. Ez persze idővel elcsusszanhatott a rendeltetési helyéről, aminek következtében a 85 D kosár 90 A-vá válhatott...

De hála istennek, mindezen már túl vagyunk! Pá-pá, égő külső és megalázó fotók! És tudjátok, mi a legjobb a középkorban? Ilyentájt szoktunk rájönni arra, mik is akarunk lenni valójában: fiatalabbak!
 

Drága Asszonyok, Dolgozó Anyák!

Nyilván valamennyien éreztük már kellemetlenül magunkat, amikor térdelőrajtban vártuk a munkaidő végét, hogy elsprintelhessünk a bölcsibe/oviba/iskolába a gyermekeinkért. Illetve, hogy a szerencsések felválthassák a megtépázott idegrendszerű nagyit, esetleg bébiszittert.

Még kínosabb lehet, amikor egy fontos tárgyalás napján muszáj bejelentenünk, hogy a belázasodott gyermek mellett kell maradnunk, de bármely férfikolléga nyugodtan learathatja azokat a babérokat, amelyeket a hetekig tervezgetett prezentációval igyekeztünk összegyűjteni. Nyugodtan prezentáljon ő helyettünk - mi úgyis a kidolgozási fázist szeretjük jobban, az elismerés szinte teljesen hidegen hagy... 

Nos Asszonyok, nem kell tovább sunnyognunk a családunk miatt, és a szőnyeg alól suttogni, hogy nem tudunk részt venni a csapatépítő sörözésen és újabb légvárak építgetésén. Íme, a legjobb érvek, amelyek mellettünk szólnak!

1. Egy anya sokkal gyorsabban dolgozik

Egy-két-sok gyerek mellett nagyon hamar megtanulja az ember lánya, hogy nem lehet halogatni a dolgokat. Egy pelenkacsere vagy egy matekházi nem ér rá holnapig. Minél gyorsabban megoldjuk a feladatot, annál jobban jár a család - és ezzel párhuzamosan a munkaadó is. Mi nem rakosgatjuk a feladatainkat, nem várunk egy hetet az e-mailek megválaszolásával és mi vagyunk a tökéletes katonák, ha határidős meló adódik.

2. Egy anya nem pánikol

Délutánra munkaügyi ellenőrzést jelentettek be? Holnap érkezik a nagyfőnök, akinek színesen-szagosan be kell mutatnunk, hogyan lépett előre a cég az elmúlt két évben? Semmi ez ahhoz képest, amikor a gyereknek este tízkor jut eszébe, hogy a másnapi technikaórán egy fogpiszkálóból épített hidat kell felmutatni, illetve mégsem jó a bolti bohócjelmez a farsangra, mert a barátaival úgy döntöttek, hogy transzformereknek öltöznek. Egy anya összeszorított foggal is úrrá lesz a kétségbeesésén és megoldja a hirtelen jött feladatokat. Jelszava: a pánik olyan, mint a nagyária az operában - csak tovább rontja az amúgy is kilátástalan helyzetet!

3. Egy anya uralkodik a káoszon

Legyen szó effektív rendetlenségről vagy egyre átláthatatlanabb munkakörről, egy anya higgadtan kezeli a kaotikus helyzeteket. Pontosan tudja, hogy a problémák az esetek döntő többségében maguktól megoldódnak. Ahogyan nem görcsölünk be, ha a gyerek mégis inkább emeletes Barbie-tortát kér a szülinapi bulijára a kész lekváros piskóta helyett, úgy nem dőlünk dugába, ha kiderül, hogy ezentúl az új ügyfelek felkutatása is a mi feladatunk lesz, persze csak ha végeztünk a személyzetis feladatokkal. Kutatunk, ha kell, de csak miután kivártuk azt a három hónapot, ami alatt úgyis rájönnek a döntéshozók, hogy mégis szükség van a létszámbővítésre.

4. Egy anya nem hangulatember

Nem tudom, megfigyeltétek-e, de a szinglik (becs'szó igyekszem nem előítéletes lenni, ezek hangsúlyozottan a személyes megfigyeléseim!) és a kevésbé tartós kapcsolatokban repdeső nők sokkal szeszélyesebbek. Egy anyának nincs tönkretéve az egész napja, ha nem sikerült reggel tökéletesen a sminkje, nem beszélget órákon át egy lehetséges randiról és nem jár-kel napokig morcos képpel, ha a hímnemű rossz fát tett a tűzre. Mivel otthon már belejött a "villámhárító", "erkölcsi- és fizikai támasz" és "biztos pont" szerepekbe, így a munkahelyén sem kell attól tartani, hogy leharapja bárkinek a fejét, mert elszúrták a cellulitmasszázsát.

5.  Egy anya minden apróságért hálás

Őszintén, Asszonytársak: van-e olyan gyermektelen kolléganő, aki ugyanúgy tud örülni egy karácsonyi jutalomnak, egy vállveregetésnek, esetleg egy dicsérő szónak, mint egy anya? Lássuk be, a hétköznapokban nem sokszor van ebben részünk, az anyák napi köszöntésen és az évzárón elhangzó, "külön köszönet a szülők erőfeszítéséért" félmondaton kívül. Ez utóbbit is csak a jó tanuló gyermekek szülei veszik magukra. Szóval hálásak és lojálisak vagyunk, mint egy hűséges kutya. Csak tessék bennünket emberszámba venni!

Kedveskéim!

Nemrégiben megrázó élményben volt részem: kiderült ugyanis, hogy mégsem kell életem végéig gyógyszereznem magam.

Úgy történt, hogy közel 12 éves allergiám mintegy két éve súlyosabb méreteket öltött a parlagfű időszakban, így felkerestem egy állami rendelés különösen ajánlott tüdőgyógyászát. A jó doktor megállapította, hogy allergiám immár asztmába fordult és felírt egy állandóan szedendő gyógyszert asztmára, egy parlagfű időszakban lenyelendő gyógyszert allergiára és egy sürgősségi szteroidot, ha fulladnék.

Őszinte leszek: az allergia gyógyszert szedtem, mert valóban elég kellemetlen, ha az ember keze álladóan az orrában és a szemében matat (pedig nem is keres semmit, csak a viszketésre reagál). Az asztma gyógyszert a heti hét helyett kettőször vettem be, mert úgy éreztem, a rendszeres mozgással és az egészségtudatossággal ki tudom váltani a be nem vett ötöt, a szteroidot pedig akkor használtam, ha nehezebben vettem a levegőt - havonta kb. egyszer-kétszer.

Ehhez képest egy újabb viziten az orvos közölte, hogy bár jó a friss légzésfunkcióm és láthatóan jól is vagyok, meg hát ugye hetente legalább háromszor futok is - azért kezdjem el mindennap használni a szteroidot. (Én még azt sem vallottam be, hogy az asztma gyógyszert is elharmadoltam.) Majd közölte, hogy megadja a számomat a gyógyszergyártónak, biztos érdeklődnek majd, hogy vált be a szer, esetleg ajánlanak mást is...

Ekkor úgy éreztem, menekülnöm kell a gyógyszeripar által megmételyezett doktor bácsitól és egy raklapnyi recepttel a hónom alatt sietve távoztam.

Mindezek tükrében gondolkoztam el azon, vajon tényleg annyira kényelmesek lennénk, hogy önként és dalolva sétálunk be a gyógyszercégek mézeskalács házikóiba? Tényleg bogyóktól várjuk, hogy megoldja az életünket, meg a sokszor magunk gyártotta betegségeinket? Attól tartok: igen.

Hiszen nézzünk csak végig egy reklámblokkot főműsoridőben, és a következőkkel fogunk találkozni:

- Nyugodtan zabálhatunk három adag töltött káposztát hurkával - hiszen ha utána leöblítjük egy kis emésztés-serkentővel, a világon semmi bajunk nem lesz.
- Ha lépcsőn felszaladva megfájdul a térdünk vagy a vádlinkba lőnek egy nyilat, elég csak kenegetni a fájós testrészt - kutya bajunk sem lesz.
- Amennyiben nem bírjuk a tejszínes tortát vagy a tejfölös káposztát lenyomni a már amúgyis jelentősen eltokásodott torkunkon, kapjunk be egy szert és nyugodtan ehetünk mindent, amit egyébként az életben nem tudnánk megemészteni.
- Ha rendszeresen fáj a fejünk, isten ments, hogy kivizsgáltassuk magunkat, elég egy lórugás a fájdalomcsillapítótól, ha pedig stresszesek vagyunk, hopp egy magnézium tabletta, és boldogan futhatunk tovább a mókuskerékben napi 10-12 órát.
- A legjobban az a reklám fogott meg, amely arra szólít fel, hogy tartsunk egy Ru...phen napot! Ez isteni. Arra gondoltam, hogy ezentúl néha-néha kiveszek egy pénteket magamnak, a gyerekeimet elküldöm suliba, bekészítek egy-két jó könyvet és tartok egy fergeteges gyógyszer napot. Imádnám!

Privát kis történetem vége egyébként szintén tanulságos. Elmentem ugyanis egy magánorvoshoz, ahol kerek perec közöltem, hogy mivel itt fizetek, megengedhetem magamnak az őszinteséget: nem szeretnék gyógyszert szedni!
A doktornő megértően bólogatott, majd a kivizsgálás után közölte, hogy nem is kell. Ugyanis azon túl, hogy az allergiaszezonban magam is érzem, hogy szükségem van az aktuális antihisztaminra, az asztma gyógyszer fölösleges lenne, a szteroid meg maradjon meg akkorra, amikorra való. Szükség esetére. Vagyis bármilyen csábító a lehetőség, nem fogok szteroid napot tartani!